Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

CZAGA Viktória: Nyomdák a századforduló Budapestjén

vei illették, de hat esetben találkozhatunk fantázianévvel is, mint pl. Minerva, Hunnia, Pannónia, Alkotmány, Magyar, Vörösmarty.

5 A hazai nyomdászok nem kis szakmai büszkeséggel s nem minden alap nélkül a munkások elitjének tartották magukat. „Mi nyomdászok mindig a hazát, a nemzetet szolgáljuk, mi vagyunk örömének, bánatának... tolmácsai..."

6 Büszkeségük érthető: hiszen a kor legműveltebb munkásai. Az átlagnál magasabb műveltségi szint nemcsak az írni-olvasni tudás követelményéből adódott, hanem abból is, hogy ismerniük kellett a helyesírás szabályait, egy kicsit latinul is tudniuk kellett, s politikai, közéleti tájékozottságuk is jóval az átlagon felüli volt. Szakmai tudásukat négy év tanoncidő - a leghosszabb minden szakma tanulóideje között - alatt szerezték meg. Igaz, az utolsó évben teljes értékű ingyenmunkát végeztek mesterüknek. A társadalom szellemi eütjével - írókkal, költőkkel, újságírókkal, lapszerkesztőkkel, kiadókkal - álltak kapcsolatban. A szakmai rutinnal elvégzett munkák mellett változatos, sokoldalú munkákra is lehetőségük nyílt: egy-egy meghívó, névjegykártya stb. megtervezésénél kiélhették fantáziájukat, rajztudásukat, esztétikai érzéküket. A nyomdászokat a hatalom is mindig kitüntetett figyelemmel illette, a társadalom pedig tisztelte és megbecsülte munkájukat. A nagymúltú nyomdászlap, a Typographia a nyomdászban az eszmék katonáját tisztelte, a nyomdagépet pedig az ekevashoz hasonlította.

7 De az eszmék katonái többnyire pincék mélyén, sötétben, ólomporban, azaz egészségtelen körülmények között dolgoztak. A 8090-es években kevés olyan nyomda volt a fővárosban, amely megfelelt az egészségügy követelményeinek. Az 1883-ban megnyílt Corvina nyomdát a Nyomdászok Közlönye pl. a következőképpen mutatta be: „Corvina nyomda a neve egy volt gabonapincének, amelyről mindent megírtak a lapok, csak azt nem, hogy 3^4 emeletes magas házak között... a patkányok birodalmában, 30 lépcső mélységben rendezték be egy kimustrált gabonapincében a nyomdát. Nyirkos levegő, dohos szag, a gyorssajtón avasodó olajszag fogadja a belépőt. Vézna, elcsigázott inasgyerekbe botlik a látogató, kísérteties fényben görnyednek a szedők; ablak ugyanis nincs, csak két rácsozott nyílás. E, Szibéria ólombányájához hasonló helyiségekben nyomják a Nemzeti Újságot. Ennél egészségesebb pincelakásokból költöztettek ki munkáscsaládokat, de ezt a dohos vermet Corvina nyomdának hívják."

8 Az iparág fejlesztése, korszerűsítése nem volt mentes az ellenmondásoktól: a korszerű gépek a munkakörülményeket javították, de növelték az állástalan nyomdászok számát. Éppen ezért, amikor 1894-ben a Nyomdászok Lapja hírt adott az Amerikában már működő szedőgépről, s arról, hogy ott már több mint 200 nyomdában használják, a lap véleménye a következő volt: „Még csak az hiányzik, hogy hozzánk is elkerüljön, anélkül is van 200-300 munkanélküli szedő az országban."

9 Korszerűsítésre természetesen csak az igazán nagy