Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

HODGYAI Mátyás: Bihar megyei manufaktúrák a 18. században a jelenlegi kutatások fényében

szonöt mázsa vasat készített. A hámorhoz tartoztak olvasztókemencék és feldolgozóműhelyek. Voltak raktárak. Az udvarban fészerben tárolták a szenet. Fennmaradt egy leltár 1733-ból. Eszerint akkor volt két olvasztó, egyik a tulajdonképpeni nyersolvasztásra, a másik a további feldolgozásra szolgált. A felszerelés hasonlít a vajdahunyadi vasműhöz. A berendezések egy része színek alatt lett felállítva. 1737-től egyre gyakrabban történik említés a nagy és a kis hutáról. A kisebbiket a helyi román lakosság is használta. A nagy hutának 1745-ben kőfala, zsindelyfedele, hármas ajtaja van. Bent az épületben egy nagy olvasztókemencével. A forrásokban „oláh hámorként" emlegetett kisebbik műhelyt 1745-ben nem használják, mivel megrongált állapotban van.

5 Manufaktúrák létrehozásánál a püspökség azt is szem előtt tartja, hogy a más célra nehezen felhasználható, nehezen megközelíthető hegyes terepek nyersanyagát is kiaknázza. A béli ispánság területén bőségesen rendelkezésre álló faanyag, kő, agyag, hamuzsír utáni kereslet következményeként jöttek létre e tájon manufaktúrák hamuzsírgyártásra berendezkedve. Veronica Covaci feldolgozta az itteni üveghuta történetét. A manufaktúrát 1741 novemberétől kezdik építeni Tönköd és Bélhagymás között.

6 Az év végéig megépült a főépület, a következő év végéig elkészült a berendezés, és a kisegítő épületek is. Ez a manufaktúra 1780 után átköltözik az aradi úthoz közelebbi Bélbe.

7 A berendezést egy 1760-as összeírás alapján vázolhatjuk. Eszerint a manufaktúra zsindellyel fedett főépületből állt. Egy helyiség anyagkeverésre szolgált. Külön helyiségben volt négy kemence: egy az üveges kemence, egy az anyagolvasztásra, egy a hűtőkemence, végül egy kemence a fa szárítására. E kemencéken kívül még egy külön helyiségben az üvegtáblákat nyújtó kemence. A leltárban felsorolják az üvegiparban használatos szerszámokat is. A főépület mellett voltak melléképületek: fluszfőző ház (hamuzsírfőzésre), békasótörő malom (kvarckőzúzó), vízmelegítő épület stb. Az 1748-as összeírás még említi az üvegcsiszolót is. A terep képét kiegészíti az üvegesmester lakása, az istálló, szénatartó szín stb. Nem hiányzik a terepen a mészárszék sem a munkások részére. A dolgozatban a leltár alapján felsorolják a munkaeszközöket is. 1772-es leltár szerint a huta berendezésében haladás történik:

9 van egy olyan jól berendezett kemence, mely lehetővé teszi egymás mellett több munkafolyamat együttes elvégzését. A kvarckövet előbb hevítik, majd vízbe dobálják, hogy széthasadjanak. Felhasználják a felvásárolt üvegszilánkot is. A fahamut a hamuzsírfőzéshez a környező falvak jobbágyai szállítják. Veronica Covaci levéltárosnő feldolgozta a béli manufaktúra fennállásának azt a 18. század végi második szakaszát, amikor már áttette székhelyét az ispánság központjába, Bélbe.

10 Ez 1780 és 1793 közt történik meg. A huta akkor is négy kemencével működik (az elsőben az olvasztást végzik, a másodikban a kész anyagot hűtik, a harmadik a fa szárítására szolgál, a negyedik agyagedé-