Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

KLUSCH, Horst: Erdélyi kőedények és kőedénymanufakturák a 19. században

ERDÉLYI KŐEDÉNYEK ÉS KŐEDÉNYMANUFAKTÚRÁK A 19. SZÁZADBAN A 19. század elején a birodalom egységét szorgalmazó gazdaságpolitika és a dekonjunktúra következtében minden erdélyi iparág veszélybe került. A fazekasipart a fémből készült edények és a külföldi porcelán versenye is sújtotta. A legények kereseti viszonyai romlottak, megindult az elvándorlás más kézműiparágakba. A számos erdélyi kőedénymanufaktúra ezért nem a helyi fazekasiparból fejlődött ki, hanem a szabad piac következtében a tőkeerős vállalkozóknak köszönhetően, akik a kőedénygyártáshoz külföldi szakembereket szerződtettek. A 19. század első felében Kolozsvárott francia, Brassóban és Nagyszebenben olasz szakmunkások dolgoztak. Görgényből a Bornemissza-család külföldről szerződtetett szakembere Körmöcbányára települt át. Batizon egy nagybirtokos a korábban Kolozsvárott dolgozó francia D'Andrét fiával - aki Bécsben és Angliában, a wedgwoodi gyárban tanult - együtt alkalmazta. Hasonló körülmények jellemezték a többi, kevésbé ismert manufaktúrát, sőt a Kárpátok láncain túl lévőket is. Az üzemek munkáslétszáma tíz és száz fő között mozgott, a termelési folyamat munkamegosztáson alapult. A pápai kőedénygyárhoz képest a brassói üzem csak átmeneti formának tekinthető a céhes műhely és a manufaktúra között. Batizon német szakmunkásokkal indult meg a termelés, de 1844-ben már kizárólag helyi lakosok végezték a munkát az elméleti és gyakorlati oktatásnak köszönhetően nagy szakértelemmel. A munkások 10 és 15 forint között kerestek havonta, így a faluba évente 12 ezer forint áramlott be a fuvarosok keresete nélkül, akik jelentős nyereséggel dolgoztak. D'André javaslatára 1841-ben „Bruderlade"-t hoztak létre. A munkások megtakarított pénzének kamataiból iskolát alapítottak, támogatták a betegeket, az öregeket, az özvegyeket és az árvákat. A manufaktúrát az uradalom javainak hasznosítására hozták létre. Rendelkezésre állt az anyag és a fa valamint a jobbágy mint szakképzetlen munkaerő. Az erdélyi viszonyokra jellemző, hogy a földesúri manufaktúra fennmaradása a paraszti környezetben biztosabb volt, mint a tőkeerős befektetők által létrehozott városié. A batizi kőedénymanufaktúra a 19. század folyamán 100 főt foglalkoztató nagyüzemmé fejlődött. Mivel az épületeknek és a felszerelésnek századunkra már semmi nyoma nem maradt, a kolozsvári múzeum 1968-ban ásatásokba kezdett, hogy a kőedénygyártás munkamódszeréről és technikájáról felvilágosítást nyerjen.