Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

KLUSCH, Horst: Erdélyi kőedények és kőedénymanufakturák a 19. században

A három nagy épület mindegyikében hét-nyolc helyiség szolgálta a termelést. Az egyik épület harmadát a 12x8 m nagyságú égetőkemence foglalta el. Ki kell emelnünk, hogy a laboratóriumban állandóan kísérletek folytak, amelyhez a szakembereknek egy kis égetőkemence állt a rendelkezésére. A felhasznált nyersanyagból a régészek különféle minőségű fehér- és vörösagyagot, ásványi anyagokat és színezéshez használt oxidokat találtak. A kőedények nyersanyagösszetétele a következő volt: 40-50% kaolin, 40-55% kvarc, 1-5% földpát, 5-10% mészkő. A munkafázisok alig különböztek a más kőedénymanufaktúrákban alkalmazottaktól. A kőedényformák a 19. században éppen olyan változatosak voltak, mint Közép-Európában mindenütt, ugyanakkor kialakultak az egyes manufaktúrákra jellemző tipikus ismertetőjegyek is. Ezek alapján jól megkülönböztethetőek a Kolozsvárott, Nagyszebenben, Brassóban, Görgényben és Batizon készített edények. A 19. század hetvenes éveiben D'André laboratóriumában előállította az első erdélyi porcelánt, melynek továbbfejlesztését a nagybirtokos tönkremenetele akadályozta meg. Közép-Európával ellentétben Erdélyben a porcelánipar a kőedénygyártásból alakult ki. Horst Klusch