Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Győriványi Sándor: A köteles kézművesek kooperációi és a magyarországi kötélgyártó manufaktúrák

zsonyi kötelesek szakmai felkészültsége nem volt elegendő az igény kielégítésére? Valószínűnek látszik. A közeli Bécsben ugyanis erős kötélipar létezett. A kötégyártó főcéh 1301-ben alakult meg ott, s a hajózás, a halászat, az átkelő kompjárat, s a mezőgazdasági szükséglet kielégítésének biztos alapján vívott ki tekintélyt a környéken. Ezért rendelték a pozsonyiak is a nagyobb, erősebb kötélműveket a bécsi kötelesektől. Hadiszállítások hatása a XV. és XVT. században a köteles mester ségre A köteles mesterség*szerepe rendkívül nagy volt a korábbi hadfel-11 -szerelésben, hisz a hadseregek mozgása, a hadfelszerelés szállítása fogatolt járműveken történt, s lőfegyverekhez szükséges kanócot kötelesek készítették stb. Ha megnézzük azt a ministurát, amely Mátyás király Elefánt nevű ágyújának szállítását mutatja, érzékeljük rajta a szekérhez rögzítő erős kötélzetet. A szekér haladásához szükséges köteleket a jánosréti főoltár képén a Szépművészeti Múzeumban figyelhetjük meg. Az ágyúkat egyébként, hogy túlságosan hátra ne ugorjanak kötéllel lekötözték, így is gyakran következett be baleset az elsütéskor. A pozsonyi számaclásköhyv hadi jellegű vásárlása 1526-ban György ágyúmester számára történt. Az ágyúmester részére, akit a "harc mezejére" küldött a város, 50 istrángot vásároltak, darabját .1 garasával. A nagy mennyiség arra mutat, hogy az istrángok az ágyú súlyához mérten gyengék lehettek, könnyen szakadtak, vagy hogy az ágyút kiszolgáló, lőport, golyót szállító szekerek száma volt nagy, hiszen egy-egy szekérhez 4 istrángot kell számolni. A XVT. és XVII. században harcoló gyalogos katonák, magyarok és törökök, egyaránt kanócos puskát használtak. A kanóc-szükséglet óriási volt, hisz gyorsan elhasználódott. Tudjuk azt, hogy céhek mentek tönkre ebben, hogy a városon átvonuló vagy ott állomásozó hadak sarcként kötél 13 és kanóckövetelésekkel léptek fel. A kanóc iránti kereslet nagyságára csak későbbi adatunk van, de az híven érzékelteti, hogy milyen nagyságrendről van szó. Érsekújvár 1685-ben történt visszafoglalása alkalmával készült német nyelvű jegyzéken az ágyúkhoz szükséges 300 mázsa kanóc 14 (Lunte) szerepel, amely a keresztények birtokába jutott. A hajóvontatásnál jelentkező kötélszükséglet nagymértékű. A hajó-