Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Szabó Ferenc: Textilmanufaktúrák néhány alföldi törvényhatóság reformkori dologházaiban

és ebből a szükséges átalakításokat, illetve anyagbeszerzéseket, szövőgépek beszerzését, betanító mesterek fizetését stb. fedezze. Tekintettel arra, hogy két esetben - ez a gyulai és a szegvári eset -, ha nem is nagy, de jövedelmező vállalkozásnak mutatkozott az első esztendőkben a dologház működtetése, a helytartótanács az áldását nyilvánvalóan fönntartotta. Jászberény helyzete olyan szempontból sajátos, hogy ott, miután egy külön építkezésbe kezdtek, egy emeletes épületet emeltek, egyrészt börtön, másrészt dologház céljára, az építkezés és a fölszerelés költsége messze meghaladták azt a bevételt, amelyet maga a dologház hozott. Még erről az értékesítési kérdéseknél szólok.) A tőkének egy másik jelentős forrása volt a megyebeli vagyonosok, nemesek, voltaképpen nagybirtokosoknak a tőkéjével való hozzájárulása. Arad megyében ez odáig ment, hogy részvényes alapon túlnyomórészt ők adták össze a manufaktúra alapításának a költségeit, a megye adta hozzá az átalakított épületet. Gyulán kisebb mértékben tudunk ilyen hozzájárulásról, illetve részvényesként való belépésről, viszont pontosan Gyula az, ahol több esetben tűnnek fel pesti, nagyváradi, aradi és helybeli kereskedők, akik igen jelentős összegekkel, négy-öt-hat-nyolcezer forinttal is járulnak a dologháznak a költségeihez, tehát voltaképpen állják a tőkét. A törvényhatóságok keretében működő négy dologháznak a termelési, technikai berendezéseiről, a legrövidebben és a legfontosabbakat: A legfölszereltebb föltétlenül az aradi intézet volt, ahol posztókészítéssel foglalkoztak. Három szövőszék, harminc fonókerék, indigó-, keményítőfőző üstök és egy emberi erővel működtetett "itoztony", hogy a korabeli szót idézzem, képviselte a "csúcstechnológiát". Gyulán három szövőszékről tudunk, Jászberényben három vagy négy szövőszékről. Szegváron kezdetben kettő, később négy gyékényszövőszék volt, illetve működött. Ezeknek a kiszolgálására voltaképpen az anyag előkészítésére akár a gyapjú, illetve Gyulán a kender, Szegvárott a gyékény előkészítésére igen jelentős számban kellett elítélteket foglalkoztatni. Pontosan, folyamatosan megállapítható létszámok nem mindig vannak, azt azonban tudjuk, hogy Aradon 30-40 főre, Jászberényben 60 főre méretezett dologház volt, Gyulán eleinte 12-15, a legjobb években 20-25 volt a dologházi raboknak a száma, Szegvárott kb. 20. Ezek nem nagy létszámok, de az üzemszervezés egyértelműen a manufaktúraformát mutatja. Hogyan gondoskodtak a munkaerőnek a kiképzéséről? Ez egy nagyon lényeges mozzanat. Az, hogy a szakszerűséget a megfelelő formában, illetve szinten elér-