Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Szabó Ferenc: Textilmanufaktúrák néhány alföldi törvényhatóság reformkori dologházaiban

jék. A zsákvászon szövésnél, illetve a gyékényszövésnél ez viszonylag egyszerű dolog volt, mert parasztipari, háziipari eredetű lévén, aminek az adott környéken jelentős hagyománya volt. Legalábbis a nők értettek hozzá, a férfiak kisebb részben, de be lehetett őket tanítani. A feladatra a megye szövőmestert alkalmazott. Más a helyzet a posztókészítésnél. Aradra is, Jászberénybe is Tatáról szerződtettek posztómestereket segédekkel együtt, akik a rabokat betanították a munkára. Ezeket a megye, illetve az adott esetben a Jászkun kerület tisztességesen igyekezett megfizetni. A gyékényszövéshez egyébként pontosan Tápéról, a gyékényszövésnek az egyik klasszikus pontjáról vittek át egy mestert, aki egy fél esztendő alatt átadta a tudományát a raboknak. A termékösszetételről és az értékesítésnek a kérdéseiről néhány mozzanatot: A posztókészítés dolgában Aradon eljutottak a kék és a fehér posztó készítéséig. Jászberényben szűrposztőt és lópokrócnak alkalmas durvaposztót tudtak csak csinálni. Hát éppen ez volt a baj. Aradi értékesítési adataink sajnos nincsenek, mert egy Tudományos Gyűjteményben jó cikken kívül levéltári anyaghoz jutni nem volt módom, annak ellenére, hogy többször megfordultam az aradi levéltárban. A jászberényi posztónak az eladása körül nagyon komoly problémák voltak. Utalnék arra, amit tegnap Bácskai Vera mondott, azaz a költség, önköltség és egyéb kérdések és a minőség fényében. Egy pontos számítás kimutatta, amelyet maga a Jászkun kerület végeztetett 1840-ben, hogy 24 váltóforint 36 krajcárba került egy vég szűrposztónak az előállítása Jászberényben. Ez volt az önköltség, de a pesti vásáron csak 20 váltóforintért lehetett eladni, tehát eleve ráfizetéses volt a "mesterkedés". Úgy gondolták azonban, hogy ha majd nagyobb gyakorlatra tesznek szert a dologházi munkások vagy rabok, akkor majd kisebb lesz az önköltség. Ez azonban nem következett be, állandóan halmozódott a ráfizetés és halmozódott a készlet. Ekkor próbált rátérni a kerület az értékesítésnek a hatósági módszerére, ami azt jelentette, hogy a Jászkun kerület városaiban és községeiben elrendelte, hogy az összes csőszök, meg lovas hadnagyok, meg a köszokjálatban álló atyafiak kizárólag olyan lópókrócot használhatnak, és olyan szűrposztóból készült szűrt hordhatnak, amelynek anyagát a jászberényi szűrposztót csináló intézményben állítottak elő. A baj csak ott volt, hogy részint az árak miatt, részint pedig egyéb okokból is nem túlságosan, nagy arányban igényelték a kerülettől. Tehát ez a módszer sem hozta meg azt a forgalmat, amit vártak volna, nyilván