Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Endrei Walter: Textilmanufaktúrák a Magyarországgal szomszédos államokban (Kiegészítő és vitázó megjegyzések)

posztógyár is. A Hofkammer Archívban ezen a nyáron megtaláltam az e~ gyébkéht elég jól ismert apatini manufaktúrának az elhelyezését, szintén a falun belül, de az 1780 utáni térképen már úgy szerepel, hogy "die Geweste Manufaktur", tehát akkor már másra használták. A második kiegészíteni valóm jelen kis tanulmányommal kapcsolatos. Bécsben nem mulaszthattam el, hogy meg ne nézzem, nincs-e e tótiára is valamilyen anyag. Különösen bántott az, hogy talán túl sokat is írtam Ausztriáról, Csehországról, Morvaországról és Lengyelországról, ugyanakkor a történeti Magyarországhoz tartozó Erdély és Horvátország tekintetében nem sikerült anyagot gyfljtenem. Ezúttal egy-két apróságot találtam, ami némileg pótolja a hiányt. E szórványadatok közt szerepel Segesvárött egy Spindler nevű manuf aktúrás, aki nyomott pamutszövetet gyárt 30 fővel és a Bécs melletti Kettenhofi tortonnycmónak akar szállítani. Nem valószínű, hogy sokáig prosperált, mert 1770 után nincs róla adat. Olvashatunk egy grazi nagykereskedőról is, Johann Pirkemek hívják, aki szeretne felállítani egy pamutkendő manufaktúrát Erdélyben és ehhez kér segítséget az erdélyi városoktól. A válasz nincs meg. Horvátország tekintetében két anyagot találtam. Az egyik az ismert cukorfinomító Fiúméban, amelynek egy 1753-as, 1758-as, 1824-es a~ laprajza is megvan, tehát legalább 70-80 évig működött. Továbbá egy fűrészmalom-kombinát ugyancsak Fiúméban, szintén az 1750-es évekből, mely öt gatterfűrészből állott. Lehet, hogy manufaktúra, de lehet, hogy öt különböző tulajdonosé, csak egy helyen tömörültek és akkor egyszerűen csak malmok. Ez erikívül egy adat van még a szomszédos országokból, amely említést érdemel: nem beszéltünk a török területről. Jassy-ban 40 német aíapított akkoriban egy pcsztómanufaktúrát Giska herceg engedélyével, akik kizárólag Sztambulba szállítottak 1767-ben posztót. Ezek után rátérek dolgozatom néhány következtetésére, amelyek közül a legfontosabb talán az, hogy ha megkülönböztetjük a manufaktúrák szerves keletkezését az intézményestől, akkor azt állíthatjuk: spontán módon csak Flandriában, Olaszországban, Angliában jöttek létre, sporadikusan talán Észak-Franciaországban és Németországban. Tipikusnak az angol fejlődést tekintjük, ahol a tőkeakkrttnuláció olyan méreteket öltött, hogy mar a 16. században kimutathatók manufaktúrák. De korai flandriai előfordulást is említhetek, mint amely az ismert Boynebrookféle végrendeletből derül ki. Ebből megtudjuk, hogy elismeri: kizsákmányolta a parasztokat, amikor fonatta, szövette őket és ezért bűnbánóan