Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Endrei Walter: Textilmanufaktúrák a Magyarországgal szomszédos államokban (Kiegészítő és vitázó megjegyzések)

hatalmas vagyonát kolostorokra hagyja. A tőkekoncentráció és szórt manufaktúra alapítás esetei a 13-14. század óta szaporodnak, pl. a Fuggerek is így hozták össze vagyonúkat. Hadd térjek rá ehelyütt a vitatott, úh. kontubemiumok problémájára. Ugyanis annak, hogy egyes céhek embereket bíztak meg, vásárolják meg a nyersanyagot (pamutot), majd utóbb esetleg ugyanőrájuk bízzák az értékesítést és ezáltal egy szövetkezeti jellegű együttműködés jöjjön létre (ami egyidejűleg tőkeakkumulációval jár), már Magyarországon is megvannak e jelei. Ilyen a brassói posztósok példája, akik a 16. században már közösen szerezték be az összes alapanyagot és közösen is értékesítették, kivéve azt, amit helyben, Brassóban adtak el. Biztos vagyok, hfegy hasonló módon alakulhatott ki az olyan szövetkezés, mint Bártfáé, tehát ez már a középkorban létezett nálunk is. Ehhez kapcsolódik mindjárt azon megjegyzésem, hogy amikor a manufaktúrákról beszélünk, akkor azt nem kötném semmilyen "társadalmi formációhoz", ha ugyanezek a marxista formációk egyáltalán többet érnek egy didaktikai segédletnél. Tisztán sohasem fordultak elő, nem is fognak. De a manufaktúrára ez különösen áll, hiszen az ókorban is tudunk manufaktúrákról, az asszírok idejében, talán már a sumerok idejében is, Egyiptomban mindenképpen, nem is szólva a Római Birodalomról. Ugyancsak nem tekintem a manufaktúrát átmenetnek a gyáriparba, bár bizonyos mértékig az; ám csak annyiban, hogy megteremti a munkamegosztás révén egyes különálló műveletek gépesítésének lehetőségét. Azért mondok olyan példát, amely nem az ipari forradalomból való, mert az a tévhit uralkodik, mintha minden gépesítés e korszakban történt volna. A posztó bolyhozását igazolhatóan a római kor óta takácsmácsonyával, de még a 19-20. századi Magyarországon is azzal, tehát kézzel végezték. A gépesítés azért vált szükségessé, mert rájöttek arra, hogy túl sok embert, túl sokáig foglalkoztat a művelet és ez már a 15. században a jig-mill alakjában megvalósult. A 16. században sorozatban jelennek meg az ellene szóló tilalmak, 1600 körül több metszet ismerteti, s aztán már vízzel is hajtottak. Azt akarom ezzel mondani, hogy az a lehetőség, mellyel kiemelünk az egész gyártás menetéből egy folyamatot és azt gépesítjük, az a gyáriparba való átmenet tekintetében a manufaktúrának ilyen értelemben valóban érdeme. Mégse higgyük azt, hogy a manufaktúrákból gyárak lettek. Ez olyan ritkán fordult elő, hogy bízvást elhanyagolható. A manufaktúrák szerves keletkezése mellett, amelynek során a szórt