Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)
A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Németh Györgyi: Magyarországi manufaktúrák és más ipari üzemek a II. József-korabeli manufaktúratabellákon
Nem volt kis feladat a niunkaerőhelyzet felmérése sem. A munkások létszámát eltérő szempontok szerint adták meg az üzemek, olykor feltüntetve, olykor nem - még azonos üzem esetén is - a segédszemélyzet, illetve ottlionaikban a manufaktúra számára dolgozók körét. Előfordult, hogy az üzemben dolgozó munkások családtagjait a murikáslétszámban tüntették föl. Az üzemek által forgatott pénzösszegek nagyságának vizsgálata is gyakorta bizonytalan alapokra épült. Néhány tabelláról egyszerűen hiányoztak az adatok, mivel az üzemek nem tudták, vagy nem is akarták közölni őket. Többször találtam egymással szóról szóra egyező tabellákat különböző évekből, ami nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy a tabellákat évről évre az előzőről másolták, tehát adataik megbízhatatlanok. Szerepeltek valószerűtlen adatok is. Nehezen képzelhető el például, hogy 1785-ben 90 ezer forint legyen az óbudai selyemfilatórium nyersanyagköltsége, miközben a sasvári manufaktúráé 46 ezer, vagy, hogy a bo-; rostyánkövi sárgarézfeldolgozó és vitriolgyártó manufaktúrának csak a haszna 123 ezer forint volt. Az adatok szorítottak rá arra, hogy az üzemeknek ne a teljes termelési költségét, hanem csak a nyersanyagköltségét vizsgáljam, mivel a teljes költségre vonatkozó adatszolgáltatás rendszerint következetlen. A késztermékekért kapott összegek megállapítása sem volt nuhdig könnyű. Mégha meg is adta az üzem készáruinak értékét, egyáltalán nem biztos, hogy hozzá is jutott a pénzéhez a hitelbe történő eladások miatt, de ennék kimutatása a tabellákból lehetetlen. Nagyobb volt a gond, ahol ki kellett számítani a termelés értékét. Adott termelési mennyiség és egységár mellett a kettő mechanikus szorzatával számolhattam. Ha csak a hasznát közölte az üzem, általában nem lehetett belőle visszakövetkeztetni még a nyersanyagköltség ismeretében sem a termelés értékét, mivel az egyéni felfogás szabta meg, mit tekintett az üzem haszonnak. Sajátos eset például Briheny. 1785-ben a termelt áru és az egységár szorzatából megállapítható, hogy a termelési érték azonos a haszonként megjelölt értékkel. 1786-ban azonban a szorzat már a nyersanyagköltség és a haszon összegével egyezett meg, 1787-ben pedig pontos adat szerepel a megfelelő rubrikában. Az imént felsorolt nehézségek kétségtelenné teszik, hogy manufakturális iparunk II. József-korabeli állapotáról a tabellák alapján készült felmérés sok kívánnivalót hagy maga után. Pedig még nem is szóltam a tabellák lényeges fogyatékosságáról. A megyék és a szabad királyi városok a ténylegesen létező manufaktúráknak csak egy részéről terjesz-42
