Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Németh Györgyi: Magyarországi manufaktúrák és más ipari üzemek a II. József-korabeli manufaktúratabellákon

tettek fel jelentést és vele együtt tabellát a helytartótanácshoz. Ez különösen azokban az iparágakban szembetűnő - vasipar, textilipar, papíripar -, amelyekről alapos monográfiák készültek. A II. József-korabeli magyarországi vastermelésről szóló átfogó tanulmányában Heckenast Gusztáv több, mint 80 helységet mutatott ki, ahol vastermelés folyt, a tabellák mindössze 17-et. S nemcsak a nagyolvasztókat veszik sorra, noha a vaskohászatban ezek töltötték be azt a szerepet, amelyet a textiliparban a manufaktúrák. Az 1780-as években alapított 7 nagyolvasztó közül ugyanis egy sem szerepel az iratokban, a korábbi években alapítottak közül is csak három (Kislőd, Igló, Selesztó) . Mivel Heckenast Gusztáv 1780 és 1790 között Magyarország területén 23 működő nagyolvasztót vett számba, megállapítható, hogy a tabellákba alig több, mint egynyolcaduk került. Ráadásul a tabellák sokszor következetlenek is. A vasat termelő nagyolvasztót - például Szokolyahuta, Kabolapolyána -nem, de az ott készült nyersvasat feldolgozó hámort - Végles, illetve Dombó - feltüntetik. Elég az üzemek által előállított nyersvas éves mennyiségére gondolni, hogy lássuk, a tabellákból nem nyerhetünk hiteles képet vaskohászatunk manufaktúraként számbavehető üzemeiről. A három feltüntetett nagyolvasztó termelése az 1780-as évek közepén együttesen sem érte el a 10 ezer bécsi mázsát, ellenben csak a kimaradt legnagyobbak -Bogsán, Resica, Fhónic - egyenként több, mint 10 ezer bécsi mázsa nyersvasat termeltek. A tabellák a legtöbb adatot textiliparunk tanulmányozásához szolgáltatják. Endrei Walter mcncgráfiájában 1780 és 1790 között 48 manufaktúraként működő üzemet sorol fel, amelyek közül 38-at a tabellák is említenek. Ebből vitathatatlanul manufaktúrának tekinthető 34. Igaz, némi fenntartással kell kezelnünk az esztergomit és a vácit, amelyek egyáltalán nem termeltek piacra, csak a ferencesek saját szükségletére. Ugyancsak fenntartással került ebbe a csoportba, az önálló manufaktúrák közé a tallósi dologház, amely kényszermunka jelleggel foglalkozott fonással, kizárólag a mosoni gyár számára. Néhány fontos üzemről azonban nem készült tabella: Csizs Antal és Weps Vencel lőcsei üzemeiről, Kluge Ferenc pápai üzeméről, Goldberger Ferenc és Kánitz Löbl Dávid óbudai tízeméiről, Plechschmid és Sztankovics budai üzeméről, az idősebb Beywinckler óbudai üzeméről. Kimaradt a táblázatokból a Selmecbányái bányász segélyegylet szórt pamutfonó manufaktúrája, valamint a Kamara óbudai és szekszárdi selyemgombolyító üzeme is, tehát az összes textilipari manufaktúra közel 23 %-a. Adataikkal a manufaktúratabellákat kiegé-