Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)
BEVEZETŐ ELŐADÁS - Veres László: A manufaktúra fogalma, a manufaktúratörténeti kutatások feladatai
korlátozta a mezőgazdaság természetes belső piacát. Összességében tehát a 16-18. században - szénben a nyugat-európai fejlődéssel - mint általában Középkelet-Európában, így Magyarországon nem beszélhetünk a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet koráról. A középkori viszonyok felbomlása helyett azok megszilárdulása figyelhető meg. A nyugati tőkés fejlődés és a második jobbágyság ugyan ellentétben álltak egymással, de olyan ellentétről volt szó^, ahol a két pólus feltételezte egymást. E feltétel, vagyis, hogy a tőkés gazdaság igényelte az árutermelő majorsági gazdálkodás terménykínálatát, azt eredményezte, hogy a tőkés világgazdasági rendszer perifériájaként Magyarország is kapcsolódott a tőkés világgazdaság centrumává vált Nyugat-Európához. A gazdasági fejlődés, a nagyipar térhódítása, az ipari forradalom 18. század végén és a 19. század elején lejátszódott folyamatai nem maradtak hatástalanul. A jobbágyság második kiadásának rendszere ebből következően végül nemcsak mint fék jelentkezett, nemcsak a modem fejlődés gátjaként, hanem a modem tőkés fejlődés sajátos útját is jelentette. A 18. század második felétől a meginduló tőkésedés mezőgazdasági mozzanata Magyarországon együtt jártak az ipari meginduló fellendülé* sével. Ami végülis az ipari árutermelés hatására szétfeszítette a céhes kereteket, a paraszti háziipar kezdetleges formáit. Megjelentek a nagyobb munkáslétszámmal dolgozó üzemek, melyekben sokszor ugyanazon munkafolyamatokat egymás mellett végezték az egyetlen tulajdonos által alkalmazott mesterek, de megjelentek a háziipar bázisára, a paraszti kézimunka termékeinek felvásárlására épülő ipari, üzemek is, amelyek már az ipari munka folyamatát mozzanatokra osztva a modem iparűzés új, helyi munkamegosztásos formái, vagyis manufaktúrák voltak. A mezőgazdaság és az ipar fejlődése kölcsönösen egyengette egymás útját, így piacot teremtve. A magyarországi manufakturális iaprfejlődés korszaka 1760-1840 közötti időszakra tehető. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezt megelőzően vagy ezt követően ne léteztek volna manufaktúrák Magyarországon, hanem inkább arról van szó, hogy a korszak iparfejlődésében ekkor játszottak a manufaktúrák meghatározó szerepet. 18. századi értelmezésében a manufaktúra eredetileg mindenféle szakszerűen űzött ipari tevékenységet jelentett, majd a munkamegosztáson alapuló tcmegtermelési formákra alkalmazták a fabrika szinonima jaként. Itt kell megjegyezni, hogy az osztrák kameralisták írásaiban a fabrika általában tűzzel dolgozó üzemet jelentett, s iranufaktúráknak a
