Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

HOZZÁSZÓLÁSOK

éveiben, legalábbis a gyékénykészítőknél az értékesítés kétségtelenül, de elképzelhető, hogy a termelés bizonyos szervezése is a kereskedők kezében futott össze. Legalábbis erre kell következtetni abból, hogy a Tiszán, a tiszai hajók jegyzőkönyve tanúsága szerint pl. Wodianer és Sina nagyon nagy tételekben szállította hajókon a gyékényeket. Tehát az értékesítés a nagykereskedők kezében futott össze. A másik kérdés, és ebben Faragó Tamáshoz kapcsolódnék, Dóka Klárival vitatkozva, egy-egy mesterség képviselőinek nagyobb koncentrációja egy-egy településen. A takácsok nagy száma egy-egy településen valószínűsíti, hogy helyi szükségleteket meghaladó mértékű termelést folytattak, de itt nem elsősorban az illető település szükségleteiből kell kiindulni. Ahhoz, hogy egyáltalán arról beszélhessünk, hogy a termelés a helyi szükségleteken túlmegy, ahhoz ismerni kell a környék kézművesiparának, falusi iparának összetételét is, csak így lehet felbecsülni a felvevő piacot. Arra, hogy a termelés milyen volumenű volt, nem igen rendelkezünk adatokkal, legfeljebb becsülhetjük. Ha olyan településeket nézünk meg, pl. kisvárosokat, ahol a lakosság általában a kézművesektől szerezte be az iparcikkeket, az egy-egy szakma mestereire jutó lakosság száma alapján meg lehet becsülni, hogy a termelés valóban túlnőtt-e a helyi szükségleteken, vagy sem. A takácsok, vagy egyéb kézművesek és a kereskedők, vagy felvásárló kereskedők koncentrálódása megítélésénél (nem is tudom pontosan kiket értett az utóbbiak alatt az előadó) Sopron környékén, a határ közelében, figyelembe veendő, hogy az értékesítési lehetőségek itt az átlagosnál jobbak voltak. A parasztháztartásokban is több pénz volt, és ennek következménye lehetett, hogy több volt a kézműves és a kereskedő. Ami a házaló kereskedőket illeti, természetesen nincs kizárva, hogy esetleg ők is belefolytak a takácsok késztermékeinek felvásárlásába. Eddigi ismereteim szerint, a Dunántúl nyugati részén működő házaló kereskedők elsősorban a bécsi manufaktúrák termékeit értékesítettek. Ezekkel házaltak a módosabb parasztok és városi lakosok között, fölvásárlási tevékenységükkel kapcsolatban többnyire mezőgazdasági termények felvásárlásáról esik szó. Ha e takácsok valóban kereskedők számára dolgoztak, valószínűbb, hogy pozsonyi nagykereskedők számára, vagy esetleg bécsi megrendelésre dolgoztak. Tehát inkább bedolgozó takácsok lehettek, s nem arról volt szó, hogy termékeik értékesítése volt probléma számukra. A kézművesek laza társulásai, amikor egy nagyobb kézműves csoport