Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

HOZZÁSZÓLÁSOK

mert úgy érzem, hogy most és itt az elméleti alapvetés igénye erősebb, amit én mindenképpen nagy pozitívumnak érzek. Mindjárt ehhez kapcsolódna viszont az, hogy hallgatva az előadásokat azért fogalmi problémák is fölvetődtek számomra. Bár így kimondva - ha jól emlékszem - nem hangzott el, tulajdonképpen több ízben visszaköszönt az előadásokban a "termelési mód" és a "termelési viszony". Ezek olyan formáció-elméleti általánosítások, amik vélhetőleg a nagy központi történettudomány kis eredményeiből jöttek el idáig. Vagy az előadások során előjöttek olyan megfogalmazások, mint a feudalizmus és árutermelés szembeállítása egymással, mely két egészen különböző kategória, vagy szó esett a "polgári történettudomány megtorpanásáról". Ezek a megállapítások vélhetőleg azokra a központi munkákra alapozódnak, melyek az 1930-as évek körüli eredmények ismeretében fejezték be vizsgálódásaikat. Viszont az olyan, itthon újhak számító kutatási eredményeknek, mint a szétszórt manufaktúra vagy előiparosítás (átmagyarítva az angol fogalmat) már 15 éves múltja van a nemzetközi történettudományban a vállalkozáskutatásnak ennél hosszabb, az ipari forradalomnak pedig még hosszabb. Tehát, nem arról van szó, hogy az ún. polgári történettudomány ezeket a kérdéseket elhanyagolta. Valószínűleg mi hanyagoltuk el a "polgári történettudomány" tanulmányozását, ami nem ugyanaz. Ugyanilyen dolog a "középkori állapotok konzerválódása". Bizonyos értelemben kérdéses maga a fogalom is. A gazdaság, technológia egyes területein van bizonyos stagnálás, de ugyanakkor mondjuk a városi népesség kb. ötszörösére nőhetett 1500 és a 19« század vége között. Tehát nem biztos, hogy az alapelképzelés jó, lehet, hogy a valóságnál fejlettebb szintből indul ki. Lehet, hogy erre építette rá, a "megtorpanást", a "második jobbágyságot" stb. Mindezek tulajdonképpen részletkérdések, talán nem is érintik a manufaktúra kutatás központi kérdését. Inkább példának vagy figyelmeztetésnek mondtam el ezeket; nem biztos, hogy az elméleti alapvetésnél már .minden megtörtént, a központi történettudomány eredményeire mindig szilárdan lehet építeni, és e konferencia-sorozatban csak részletkutatásokkal kell foglalkoznunk. A másik a pragmatikus megközelítés kérdése, amelyről szólni szeretnék. Egyrészt kell egy elméleti alapvetés, amikor egy eljövendő folyamatos csoportmunkát tervezünk, de másrészt kell egy olyan gyakorlatias megközelítés is, hogy legyen elegendő résztvevője egy ilyen társaságnak ahhoz, hogy a folyamatosságot biztosítani tudja. Vagyis elég szélesen kell megfogalmaznunk a tematikát, akármilyen elméleti alapok-