Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Endrei Walter: Textilmanufaktúrák a Magyarországgal szomszédos államokban (Kiegészítő és vitázó megjegyzések)

manufaktúra a fokozatos koncentráció irányában halad, vannak imitációk is. Az imitáció a manufaktúrában kétféle lehet. Vagy olyan, hogy az állam felismeri és utasításszerűen alapittat ilyeneket; erre sok példa van, nemcsak Colbert, aki állami manufaktúrákat hívott létre és bérbeadta őket. Hanem ott van Nagy Frigyes, aki szemérmetlen módon - Szilézia elfoglalása után - a gazdag sziléziai kereskedőket arra kötelezte, hogy manufaktúrákat alapítsanak, tehát a tőkéjüket az iparba fektessék be. Emellett vannak spontán imitációk, amikor nem érett meg a helyzet sem a tőkeakkumuláció, sem műszaki, sőt mondhatnám mentalitás tekintetében sem. Egyes vagyonos emberek úgy érzik, hogy ezt nekik is meg kell kísérelniük. A manufaktúrához a 18. századi Magyarországon sem, de a környező államokban sem voltak meg az alapvető feltételek, és ennek főleg a tőkeakkumuláció hiánya az oka. Sem Károlyi Sándornak, sem a két Esterházynak - noha látszólag dúsgazdagok voltak - sem pedig a későbbi polgári alapítóknak nem volt annyi liguid tőkéjük, hogy nyugodt lelkiismerettel belekezdhettek volna. A gácsi részvénytársaságok négyszer mentek tönkre egymás után. Már Forgách János is, de a fia is és aztán a konzorcium 19. század elején többször is a csőd szélére kerül. Van egy újabban használt kifejezés: a take-off. Ez a repülőtechnikából származik és azt az erőt, ill. sebességet jelenti, amely már elegendő ahhoz, hogy a repülőgép elhagyja a földet és tartósan a levegőben maradjon. Ez a hasonlat a tőkeerőre vonatkoztatva Magyarországon egészen a 19. század utolsó negyedéig úgy érvényes, hogy a jelentős befektetések mezőgazdasági vagy kereskedelmi vállalkozásokba vándoroltak, az ipari tőke nem erősödött meg eléggé. Ezt az 1881-es és az utána következő ipartörvények is mutatják; mennyire nem létezett ipari tőke Magyarországon: jórészt külföldi alapításokról tudunk. Rátérve a spontán imitáció mgyarországi formáira, különös torzulásokra bukkanunk. Az egyik az, hogy szerzetesek létesítettek manufaktúrát. De hát ezek nem piacra dolgoztak, hanem maguknak. Igen ám, de ha túl sok volt a termelés, vagy amikor nem volt pénzük, el is adták termékeiket, noha ehhez nem volt joguk. Ugyanez a helyzet a korai főúri manufaktúrákkal, hiszen ezek ezredük ellátására gyártottak posztót, sokkal drágábban, nünt ahogyan a piacon megvehették volna, tehát teljesen fölöslegesek voltak'. Egy másik ilyen torzulás a céhvásárlás, ami nyugaton is előfordult, de nálunk olykor különösen furcsa formákat öl-