Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Veres László: 17-19. századi magyarországi üveghuták tulajdonosai, bérlői és munkásai

Veres László 17-19. századi magyarországi üveghuták tulajdonosai, bérlői és munkásai Tisztelt Hallgatóság! Nézetem szerint a konferenciának elsősorban a vita a lényege, tehát azoknak a kutatási pontoknak a meghatározása, amelyek alapján a jövőben a munkánkat végezhetjük, Az összefoglalóknál, mint pl. eddig Németh Györgyi kollégámnál, mint Endrei professzor úrnál, fölmerültek új gondolatok. Úgy érzem, hogy ha a tanulmánykötetben megjelent dolgozatokat mindenki ismeri, akkor az ember, a szerző kötelessége inkább azokra a problémákra rávilágítani, amelyek önmagának is kétséget jelentettek és aktívan együtt szeretne gondolkodni a résztvevőkkel. Engedjék meg, hogy ilyen szellemben röviden, de együttgondolkodásra próbáljam önöket serkenteni. Megosszam gondjaimat, amelyek az üvegipar történetének kutatása során merültek fel bennem, s úgy érzem, hogy ezek a problémák a rranufaktúratörténeti kutatás terén is gondot fognak jelenteni. Németh Györgyi tanulmányában és az előbb elhangzott rövid összefoglalójában arról szólt, hogy a II. József-korabeli tabellák alapján lehetetlen elve megmondani, melyik üveghutát tekintsük manufaktúrának, s melyiket nem. Valóban a tabellák adatai erre vonatkozóan semmiféle lehetőséget nem nyújtanak és talán csak akkor dönthető el egy-egy üveghutáról, hogy manufaktúra volt, megfelel a manufaktúra kategóriájának,fogalmának vagy sem, ha részletesen ismerjük a történetét. Dolgozatom egy nagyobb időszakot igyekezett föltárni a 17. század végétől a 19. század első évtizedeiig, az 1840-es évekig. Ezt a korszakot figyelembe véve kívánt képet adni a magyarországi üveggyártás jelentőségéről, különös tekintettel az üzemek feudális jellegére és technikai viszonyaival öszszefüggésben a bérleti kérdésnek és a szakmunkaerő biztosítása problematikájának. Én úgy érzem, hogy az üvegiparon, üveggyártáson belül szerencsésen jól elkülöníthető két korszak, a gyáripari korszak és a kézművesipari technikával folytatott üvegkészítés, amikor még az üzemeket hutának, tehát kis üzemecskének, üvegkészítő üzemecskének nevezik. Az •utóbbiak virágkora a 18. század elejétől - amikor Magyarországon a Rákóczi-szabadságharcot követően megindult a nagy hutaalapítási láz - egészen a gőzgépek és a hagyományostól eltérő rendszerű, ún. regenerate—