Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Németh Györgyi: Magyarországi manufaktúrák és más ipari üzemek a II. József-korabeli manufaktúratabellákon

szítve kissé növekszik a polgári tulajdon aránya (59%-ról 61%-ra), a földesúri tulajdoné pedig csökken (15%-ról 11%-ra). Az 1785-re megállípított 6.792 fős munkáslétszám módosulása viszont jelentős, hiszen egyedül a Selmecbányái úh. "fonógyár" több, mint 1 .000 főt foglalkoztatott. Vfeps Vencel és Plechschmid György a manufaktúrák fellendítésére vonatkozó jó gondolatai is elvesznének, ha a textilipar tanulmányozását kizárólag a manufaktúratabellákra, alapoznánk. A Magyarországon II. József uralkodásának idején működő papírmalmoknak alig egyharmadáról, szám szerint 25 malomról készült jelentés. A tabellák alapján 5 malomról feltételezhető - bár kétségekkel -, hogy fejlődésük a manufaktúrává válás felé tart. A papíripari monográfia szerzője, Bogdán István nem foglal határozottan állást ebben a kérdésben, de inkább arra hajlik, hogy' 18. század végi papirmaimaink még nem tekinthetőek manufaktúrának. így a tabellákból kimaradt több, mint 50 malomról nem tudjuk megállapítani, melyek léptek túl a feudális termelés keretein. A "tabellák a vizsgált 10 évben 23 üveghutát tüntetnek föl, ami lényegesen kevesebb a Korabinsky Mátyás 1786-ban megjelent lexikonában felsorolt 32 üveghutánál. Eigyelembe véve, hogy Veres László a magyar népi üvegekről írott könyvében Korabinsky adatait kiegészítve 40 és 60 közé teszi a működő üveghuták számát, a tabellákon az összes hutának alig a fele szerepel. Ezek közül 7 mutatott kiemelkedő teljesítményt, de nem sikerült megnyugatóan bizonyítani, hogy egyértelműen a manufaktúrákhoz sorolhatók. Mivel az üveghuták általános kutatása arra felé mutat, hogy nagyobb méretű manufakturális fejlődésükre csak a 19. század első felében került sor, tanácstalanok vagyunk, hogy a II. József idején működő üveghutáink fele között akad-e olyan, amely legalább részben a manufaktúra jellemzőit mutatja. A tabellák szerint II. József uralkodásának évtizedében négy tőkés jellegű kerámiaipari vállalkozás létezett Magyarországon: a holicsi, a tatai, a budai és a pongyeloki majolikaüzem, mivel a Róth Gábor által Kassán 1780-ban alapított majolika fabrika és az 1787-ben Eperjesen holicsi mintára szervezett porcelán fabrika nem jutott el a termelés megindításáig. P. Brestyánszky Ilona azonban összefoglaló munkájában a stomfai üzemet szintén a manufaktúrák közé sorolja, sőt még néhány kisebb habán telepet is (Bélaháza v. Beloráz,"Ószombat, Kosolna, Modor, Gács). ő a tabellákkal ellentétben úgy 'tudja, hogy Eperjesen Schwartz Antal utódai 1787-ben igenis megindították a keménye ser épgyárat, s egé-