Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Németh Györgyi: Magyarországi manufaktúrák és más ipari üzemek a II. József-korabeli manufaktúratabellákon

szen 1817-ig termeltek. Végigtekintve a nehézségeken és hiányosságokon, nyilvánvaló, hogy a manufaktúratabellák nem mutatják az 1780 és 1790 közötti magyarországi manufakturális ipar valóságos képét. De az évtized során Magyarország területéről 46 szabad királyi városból, 45 vármegyéből, a jászkun kerületből, a hajdúvárosokból és a 16 szepesi városból terjesztettek fel jelentést a helytartótanácshoz, tehát a tabellák a manufaktúrákra vonatkozó legteljesebb adatsort tartalmazzák. Még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy számos nemleges jelentés érkezett - többé-kevésbé megalapozottan -, s olyan települések is voltak, ahonnan egyszer pozitív, másszor negatív adatot küldtek. Manufaktúratabellák a kancelláriai iratanyagban szintén fennmaradtak, de kisebb számban, amint az Eckhart Ferenc A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon 1780-1815 című könyvéből is látható. A manufaktúratabellák nagy előnye, hogy minden Magyarországon előforduló iparágat felölelnek, s azonos szempontok szerint vizsgálnak. U-gyanis hiába születtek nagyszerű feldolgozások a vas-, a textil-, a papír- és az üvegipar területen, ha nézőpontjuk más és más, üzemeik teljesítménye egymással össze nem vethető. Néhány iparág - bőr-, vegy-, mezőgazdasági és egyéb ipar - történetéhek feldolgozására pedig még nem került sor, manufakturális fejlődésük egyedül a tabellákból követhető nyomon. A különböző iparágakban dolgozók létszámának, a forgatott pénzek mennyiségének, az üzemek kereskedelmi kapcsolatainak, fejlesztési lehetőségeinek összehasonlítása nemcsak jobban megvilágítja az egyes üzemtípusok, iparágak sajátosságait, hanem átfogó képet is nyújt manufaktúraiparunk állapotáról. Bár az előbbiekben hosszan részleteztük e kép hibáit, összességében véve mégis kifejezi az egyes iparágak egymáshoz való arányait, manufakturális iparfejlődésünk általános tendenciáit. Mindezeket figyelembe véve végül vissza kell kanyarodnom oda, ahonnan előadásom kezdeten elindultam. Ha tőkés fejlődésünk kezdeteinek II. József-korabeli szakaszát akarjuk tanulmányozni, nincs jobb kiindulópont, nincs biztosabb alap, mint a manufaktúratabellák számbavétele. De hangsúlyozottan csak alap lehet, amelyre kitartó kutatómunkával építhető fel a magyarországi manufakturális ipar egész épülete.