Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)
HOZZÁSZÓLÁSOK
megerősíteni, hogy az értékesítést, felvásárlást illetően valóban még egy sor kutatásra van szükség. Egy sor kérdés tisztázásához azonban -véleményem szerint - nem az iparosokkal, hanem a kereskedőkkel kellene elsősorban foglalkozni. Míg a régebbi és újabb szakirodalom az iparosok helyzetét a kisebb falvakban, mezővárosokban is részletesen tárgyalja, addig a kereskedőkről még a nagyobb városokban is alig-alig olvashatunk. Az általam ismert megyék adataiból - bizonyos feltételezésekkel -arra a következtetésre jutottam, hogy a falusi árutermelés 19. századi fellendülése nem határszéli, nyugat-dunántúli sajátosság volt, hanem az ország más vidékein is kialakult, ahol a feltételek megvoltak (mezőgazdaság fejlődése, kereskedelmi forgalom, viszonylag sűrű településhálózat) . Több megye, illetőleg régió összehasonlításából úgy látszik, hogy ebben a folyamatban az egyre erősödő zsidó kereskedő-rétegnek valamilyen szerepe volt. Azokon a területeken, ahol elzárkóztak velük szemben, inkább a készterméket előállító, vásározó kézművesek éltek nagyobb számban, elsősorban a mezővárosokba koncentrálódva, ahol viszont a zsidó kereskedők letelepedhettek, ott a "bedolgozó" falusi ipar az 1820-as évektől megerősödött. Érdemes megvizsgálni ilyen szempontból a hasonló adottságú Temes és Torontál, Vas és Sopron, Bars és Zólyom megyét - előbbiekben a mezővárosi csizmadiák, szabók, fazekasok, utóbbiakban a falusi szövő-, fonó iparosok voltak túlsúlyban. Az összeírásokból nem tűnik ki, hogy mivel kereskedtek a zsidó házalók és egyéb csoportok, de úgy is felvethetjük a kérdést, hogy ilyen adottságok mellett mivel foglalkoztak, miből éltek, ha az iparosokkal nem volt az általam feltételezett kapcsolatuk. Ha a szabad királyi városokban ingatlant nem szerezhettek, anyagi fedezet nélkül rájuk bízták-e a városi gyárosok ilyen nagy mennyiségben termékeiket. Volt-e annyi eladható mezőgazdasági termény pl. Sopron megyében, mely a hivatásos terménykereskedők mellett még 254 házaló családot is eltartott volna. A sok kérdés között felvethetjük a raktározás és szállítóeszközök problémáját is, ami nagyobb gazdaságot, egzisztenciális biztonságot feltételezett, mint amit a zsidó házalóknál ismerünk. A további kutatások szükségességét máj egyszer hangsúlyozva úgy látom, hogy a 19. század első felében a falvak iparában a zsidó kereskedők játszották az előremutató szerepet.
