Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

HOZZÁSZÓLÁSOK

VÖRÖS KÁROLY Megfelelő tárgyi ismeretek hiányában nem vállalkozna torn arra, hogy a téma konkrét részletkérdéseihez szóljak hozzá. Mindössze néhány gondolatot szeretnék felvetni, melyek talán alkalmasak lesznek a továbbgondolkodásra - vagy talán éppenséggel elvettetnek. Eddig tárgyalt problémáink a manufaktúra mintegy csomópont értelmezése körül bontakoztak ki. Mindez abból indult ki, hogy meglepődve konstatáltuk: a manufaktúra klasszikus fogalma ilyen körülmények között bizony szűknek bizonyult akkor, amikor kiderült, hogy a kézműiparnak számos olyan ága van, amelynek kézműipari jellegéhez nem fér kétség, ám a céhes iparszervezési-üzemszervezési formákig nem jutottak el. Ide tartozik e tájban nemcsak a malomkő vágása, de ide tartoznak egyes fémipari ágazatok is - hogy ne is beszéljünk az élelmiszeriparnak a nagyüzemi árutermelés felé fejlődő, már manufaktúra szervezettségű egyes ágairól. Gondolok itt például a libatömésre, amelynél az orosházi libatörnőde és madárfeldolgozó tapasztalatai szépen megmutatják az üzemen belüli munkaszervezést, munkamegosztást illetőleg, hogy az igazi manufaktúra volt, amelynél láncban dolgoztak az emberek, mindenkinek megvolt a maga speciális, néha csak egy kézmozdulatból álló feladata, miközben a szerencsétlen liba a tömés közben állandóan, méghozzá meglehetős brutalitással tömve vándorolt jobbról balra, majd egy idő múltán meg is koppasztva az egyes munkafázisok egységes szervezetében. Kétségtelen, az orosházi talán a 'legszélsőségesebb példa a manufaktúra értelmezésére, de úgy vélem, a hagyományos céhes munkaszervezet és manufaktúra klasszikus formái között egy széles ipari ágazatrendszer helyezkedik eï, melynek problémái nem szabad hogy kikerüljenek kutatásaink köréből, még akkor sem, ha az ilyen szervezésre többségében már az ipartestületi korszak üzemeihez kell nyúlnunk jellegzetes, megfelelő példáért. Nem az a megoldás, hogy a manufaktúra fogalma alá rendelve tárgyaljuk ezeket a dolgokat. Nézetem szerint ez túl sok fölösleges problémát keltő megközelítése a kérdésnek. Valójában nem manufaktúrákról kell beszélnünk, hanem tőkés ipari kisvállalkozásokról. Ezek többféle szférában is mozoghatnak. Tőkés ipari kisvállalkozások vannak egyrészt ipari vonatkozásban, de vannak kereskedelmi formákban, sőt szolgáltatási formákban is. Mindazokat a tevékenységeket, amelyeket mi eddig a manufaktúra kategóriájába soroltunk be, jobb lenne a tőkés ipari vagy ko-