Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

HOZZÁSZÓLÁSOK

múlták". Ezzel egyetértek, sőt azt hiszem többségében az adatait is el lehet fogadni, de azért szeretném egyszer látni azt, amikor ezt a "helyi szükségletet" valahol megpróbáljuk megbecsülni. Az előadást hallgatva el kezdtem az adatokkal játszani: - mondjuk Adánál volt 17 csizmadia. Egy-egy mester 300 napig dolgozott és naponta megcsinált egy csizmát - ez 5.000 csizma, ami egy 10.000 fős népességnek bőven elegendő. Persze tovább lehet bonyolítani a dolgot, hogy ti. nem mindenkinek volt egy csizmája, hanem egyeseknek kettő, a csizmadiák nem minden nap csháltak egy csizmát és nem 300 napig dolgoztak, hanem csak 100 napig, mert utána - mondjuk - a mezőgazdasági szezonban mással foglalkoztak stb. Mégis lesz azonban valahol a termelésnek egy alsó-felső határa, amely, ha nagyon durván is, de megbecsülhető. Ebben' az esetben valami biztosítékot kapunk arra, hogy nem járunk úgy, mint az agrártörténészek, akik lelkesen kimutatják egy adott helység termésátlagát, a megművelt területet és a népességet, de ezeket nem vetik össze egymással. Ha ugyanis a termésátlagot és a megművelt területet összeszoroznánk, akkor kiderülne, hogy mindenki éhen halt volna, mivel olyan alacsony az a szám - a terméseredmény - amelyet a fenti művelet alapján kapunk. A fentieknél is rövidebb megjegyzés Takács Péter hozzászólásával kapcsolatban: arra gyanakszom, annak az adatnak az alapján, amelyet a józsef-kori népszámlálás kapcsán említettél, hogy a Wellmann Imrére gondoltál. Azt hiszem ő vetette fel először az ötletet, hogy tíz százalék hiányzik az összeírt népességből. Én nagyon kiváló agrártörténésznek tartom Wellmann Imrét, azonban ezt az állítását legalábbis vitathatónak érzem. Attól tartok nem nagyon volt eredeti forrásanyag a kezében - igaz, hogy nem sok helyen maradt belőle. Ezekből ugyanis kiderül, hogy az összeírok a helységek összesítésének végén, nagyon lelkesen leközölték a puszták népességét amennyiben volt. Tehát, ha én kihagyásokra gyanakodnék, akkor elsősorban a vándorcigányokra és bizonyos marginális elemekre gondolnék, de ez Magyarország korabeli 9,1 milliós népessége mellett valahol 100.000 fő körül lehet, ami semmiképpen sem 10%. Ezt azért is tartom fontosnak megjegyezni, mert becslések során gyakori baj az, hogy akkumulálódhatnak a kezdeti hibák, hogyha tovább megyünk s végül az eredeti többszörösére nőhetnek. Köszönöm.