Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

HOZZÁSZÓLÁSOK

DOBROSSY ISTVÁN Viga Gyula kollégámtól kaptam egy kérdést, erre szeretnék választ adni és ennek kapcsán még egy gondolatot elmondani. Egy idézet, ami ebből a gömöri régióból származik azt mondja, hogy "a bányász nagy serivó és dalos torkú, magyar virtusú német volt mindig". Valószínű, hogy a sörfogyasztás nem a méz sör fogyasztása volt. Valami*' erősebb, német sör, de nem ismertem ezeket a söröket. Rendkívül érdekes egyébként ennek a területnek a szeszfőzése. Abaújban pl. a 19. század első harmadából a következő adatokat ismerjük: létezik f sörgyár, 23 nagyobb szeszgyár, 94 ipari pálinkafőző és 311 gazdászati pálinkafőző. Akik hagyományos serfőzéssel foglalkoznak, azoknak a fezáma mindössze 4, s közülük is egy Kassán található. A gondolat, amit még szeretnék elmondani a népi sörkészítéshez kapcsolódik. Nemcsak falun - de emlékezetem szerint -, ezt még másfélkét évtizede itt Miskolcon is csinálták. Néprajzos lévén néhány évvel ezelőtt is találkoztam a Zempléni-hegyvidék falvaiban gyümölcsaszaló kasokkal, úh. lészákkal. Ezeket vesszőből fonták, erdei gyümölcs, gomba aszalására, de komló szárítására egyaránt használták. Az újabb néprajzi szakirodalomban nem találtam nyomát annak, hogy az utóbbi időben valaki foglalkozott volna a paraszti serkészítés, serfőzés egykori gyakorlatával, hagyományos ismeretanyagával. Pedig szűkebb és tágabb régiónk erre még mindig jó lehetőséget kínál. BÁCSKAI VERA Két dologhoz szeretnék röviden hozzászólni. Felvetődött, hogy a paraszti háziiparból miért nem nőtt ki tőkés, vagy egyáltalán nagyobb üzem. Ennek oka valószínűleg az, amit az előadó megjelölt, az, hogy a keresletet így, ezzel a mennyiséggel és a hagyományos csatornákon keresztül is ki lehetett elégíteni a 18-19. század fordulóján. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a 17. század 40-es