Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

HOZZÁSZÓLÁSOK

ne azt, hegy mit, mennyit termel és konkrét technikatörténettel és termésadatokkal is foglalkozni kellene. A bevezető előadásból szándékosan kihagytam azt a részt, amely a manufaktúrák történetével foglalkozik. Gondoltam, hogy ez evidens. Én abban látom a különbséget a 18. és 19. század ilyen ipari formáitól és a középkorban vagy az ókorban létező textil, vagy más manufaktúráktól, fém manufaktúráktól, hogy itt a pénznek rendkívül nagy a szerepe. Valamilyen formában a tőkének, a pénznek és a piacra termelésnek van valami szerepe. S én ezért nevezem a 18. századot és a 19. század elejét, tehát ezt a másfél évszázadot manufaktúrakorszaknak, mert ekkor jellemző talán, amikor először a magyar iparban, a magyar iparfejlődésben valahol a pénztőke úgy megjehiik, hogy egy felhajtóerőt, egy mozgatóerőt, egy mobilizáló erőt jelent. És igaz, hogy a magyar történelmi fejlődés zsákutcája a pénzhiány meg a társadalmi-gazdasági fejlettség sajátos volta megakadályozza ezt, de ezek a céhen kívüli ipari üzemek valahol csirát jelentettek, ami talán a 19. század elején vállalkozásokban, a sok, de sok kisüzemben - hiszen rnindenki tudna példát felsorakoztatni -, a gyufagyáraktól kezdve a malomkőkerék-készítésea át és így tovább, és így tovább nyilvánult meg. Javaslom, hogy a Tisztelt Tanácskozás fogadja el, hogy a jövőben a 18. és 19. század elejének olyan ipar, ipari formáit vonjuk vizsgálat alá, légyen az paraszti háziipar, vagy bármi, amely a céhes szervezeti formáktól elüt. TÓTH PÉTER Pusztán két apróságról szaretnék említést tenni. Az egyik: véleményem szerint a korai bányászatot nem lehet elválasztani attól az ipari tevékenységtől, amelyhez kapcsolódott. Különösen így van ez a szénbányászat esetében. Erre egy konkrét példát: a Komárom környéki szénbányák az 1820-as években a laktanyaépítéseknek köszönhették megnyitásukat. A laktanyákhoz ugyanis tégla kellett, a téglaégetéshez pedig szén; a szénbánya tehát szervezetileg sem különíthető el attól az ipari üzemtől - adott esetben manufaktúrától -, amelyet kiszolgált. Mindezt szű-