Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)
HOZZÁSZÓLÁSOK
kebbkörnyezetünkből vett példákkal is igazolhatjuk: gondoljunk csak az edelényi cukorgyárra és bányáira, vagy más nyersanyag esetén a gömöri hámorokra és vasbányáikra. A másik dolog: Vörös Károly állítását - amely szerint a nemesi felkelő csapatok felszerelése nagy feladatot rótt a helyi ipari tevékenységre - szeretném példával alátámasztani. 1809 májusában, amikor az utolsó nemesi felkelést kihirdették, Borsod vármegyének nem egészen egy hónap alatt körülbelül 2000 gyalogost kellett felszerelnie (lévén, hogy abszolút' és relatív számát tekintve is itt élt a legtöbb szegény kisnemes, akik gyalogosan és nem a saját költségükön voltak kötelesek felkelni) . Mármost, ekkor Miskolcon egy kulacsosmester működött, akinek egyedül kellett a hirtelen igényt kielégíteni: őt azonban még Ung megyéből is megkeresték. Nem csoda, hogy a megnövekedett kereslet egyszerűen szétfeszítette azokat a kereteket, amelyben addig dolgozott. Talán ugyanez mondható el a híres tiszafüredi nyeregkészítőkről is, akik az iratok tanúsága szerint az egész Északkelet-Magyarországot ellátták akkor nyergekkel. - S érthető, hogy a manufaktúrák is meglátták az üzletet az inszurrekcióban. így például a gácsi posztógyár levelet küldött a vármegyéknek, amelyben nem csupán szolgálatait ajánlotta fel, hanem rrég egy minta-kollekciót is küldött: 8-10 kis posztódarabkát egy kartonra ragasztva. (Más kérdés, hogy például Borsod vármegye nem fogadta el az ajánlkozást: nem lévén pénze, a miskolci görögöktől kellett hiteleznie, s természetes, hogy hálából tőlük is vásárolta meg az inszurgensek felszereléséhez szükséges jóval több, mint kétezer rőf posztót.) Úgy gondolom, mindez azt is bizonyítja, hogy néha a közvetett levéltári források fontosabbak lehetnek a kutatások számára, rnint a közvetlenek . NÉMETH GYÖRGYI Elhangzott, hogy a manufaktúratabellák alapján készített fölmérésem csak részben szól a manufaktúrákról, mivel a számbavett üzemek egy része nem manufaktúra, hanem egyéb kis üzem. Szándékom nem is a végleges kép kialakítása volt - nem is lehetett - a manufaktúrák kérdésében,
