Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)
HOZZÁSZÓLÁSOK
lottak fel a régi céhes formák. Nemcsak magára az építési tevékenységre azaz a kőművesek, ácsok, napszámosok együttesére gondolok, hanem például a téglagyártásra is. Azt hiszem, hogy a manufaktúra nagyon fontos jellemzője a céhes iparral szemben a szakképzetlen munkaerő alkalmazása, az, hogy kevés szakképzett és sok szakképzetlen munkaerő együttese. És ebből a szempontból lényeges a szerepe a városi fejlődés, az urbanizáció szempontjából is, hiszen sokkal több ember tudott nem mezőgazdasági munkaalkalomhoz jutni, mint korábban ezekben az akár idényszerűen, akár állandóan működő termelőegységekben. Korábban a fuvarozáson, rakodáson és mezőgazdasági munkákon kívül nem igen adódott munkaalkalom a szakképzetlen munkaerő számára. Szabó Feri is utalt arra, hogy a munkát szakképzetlen munkaerőkkel vagy betanított munkásokkal lehetett végeztetni, vagy még a falusi gyakorlatból ismert tevékenységeket tudták szervezett formában folytatni. Nagy örömmel üdvözlöm, hogy most már nemcsak ezekre a hosszabb-rövidebb ideig működő manufaktúrákra koncentráljuk figyelmünket, hanem egy csomó olyan jelenségre is, ami nem a manufaktúra keretei között, de mégis tömegesebb termelést eredményezett. Ide tartozik a kereskedők számára végzett termelés, a 'bedolgozás" is, pl. a textilipari, vagy ruházati "konfekcióipari", amely sokkal jelentősebb volt a 19. század elején, mint eddig feltételeztük. Azt is nagyon jónak tartom, hogy az értékesítés kérdései is napirendre kerülnek. Ez fontos kérdés, hiszen egy manufaktúra, amely csak közvetlen környezete számára termel, önmagában még nem jelenthetett komoly ipari tevékenységet. A céhes kontubemiumok szerveződése nem biztos, hogy manufaktúrajellegű szerveződés volt. A kézműves műhelyek, vagy kézműves mesterek összefogására pl. a katonai megrendelésekkel kapcsolatban is nagyon sok példát találhatunk, anélkül, hogy a termelés szerkezete megváltozott volna. Nem tudom, hogy az említett textilipari összeműködések milyenek voltak, de azt hiszem, hogy a termelés szervezeten kívül az értékesítés olyan terület, amely erre választ adhat, hiszen ebben is különbözött a céhes ipartól, amelyben az alapvető szabály az volt, hogy csak a mester árulhatott, és más nem. A manufaktúratermékek árusításának teljesen más szabályai voltak, a lerakaton és az egész kereskedelmi hálózaton keresztül folyt, ami ellèn a céhes mesterek sűrűn tiltakoztak. Mindebből következik, hogy olyan forrásokat is be kell vonni a
