Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Győriványi Sándor: A köteles kézművesek kooperációi és a magyarországi kötélgyártó manufaktúrák

A Lipőtvári Magyar Királyi Országos Fegyintézetben "a kötélverő iparág télen kisebb számú munkaerővel hosszú termekben, nyáron azonban százötvenig is felemelt munkaerővel az intézet tág udvarán űzetik. A nyersanyag és kész cikkek tartására pedig kellő mennyiségű száraz helyiség raktárnak van fenntartva. A munkaidő a reggeli leves elköltése után nyáron 6, télen 7 vagy 7 1 /2 órakor veszi kezdetét, s tart déli 11 óráig folyton. Délutáni 1 óráig séta, azután a iminkatermekbe való vonulás esti 7 óráig tartó munkára.. .Van az intézetben jelenleg.. .egy kötélverő mester polgári egyénekből alkalmazva..." Ezenkívül "egy-egy fegyenc van, ki is azon iparágat már a szabad életben is űzte, s ki egy-két mellérendelt fegyencet betanít ama mesterségre, s így ha a tanító fegyenc kiszabadul is, annak betanított fegyenctársa ismét másokat oktat be". A iiptóvári fegyintézet raktárának legértékesebb és legfőbb részét a kötéláruk alkották, amelyből 1879-ben 21.082 Ft 18 krajcárért adtak el helyben vásárokon. A hazai piacokon kívül Morvaországban, Ausztriában és Szilézia niinden tekintélyesebb piacán is kelendőek voltak. Érdekességként megemlíthető, hogy ez a fegyintézet a székesfehérvári kiállításon 4 db összesen 254 kg súlyú hajófelszerelési kötelet állított ki, "melynek Budapesten kelendősége lehetne", míg a fegyintézet vidéke erre nem alkalmas. "Ezen kötelet a fegyintézet métermázsánként 65 Ft-tal, tehát leszállított áron hajlandó áruba bocsájtani, habár ezek szép kiállításuk, s kitűnő anyaguknál fogva sokkal többet érnek . Ez az utolsó bekezdés arra mutat, hogy az egyszerűbb zsinegek és mezőgazdasági kötelek mellett Lipótváron igényes műszaki jellegű köteleket is elő tudtak állítani és igényes minőségben. Ez a feltűzőrámás, körhagyótárcsás (fonalvezetőlapos) kötélkihúzás (szálazás) alkalmazására utal. A Szamosújvári Magyar Királyi Országos Fegyintézet 1880. március 21-i jelentéséből megtudjuk, hogy raktárukban 1879-ben 4 124 különféle 52 kötél volt, amelyet a rabok készítettek. A jelentés értékesítési nehézségekről panaszkodik, amit Budapest távolságával és a helyi piac szűkösségével indokol. Mintegy érdekességként említjük meg, hogy kötélkészítés az 1870-es évektől kezdve vált kedvelt börtöniparrá. Az 1950-es években - tehát 80 évvel később - még működött Márianosztrán manufakturális szintű kötélműhely a rabok foglalkoztatására. A munka vezetését polgári állományú