Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Németh Györgyi: Magyarországi manufaktúrák és más ipari üzemek a II. József-korabeli manufaktúratabellákon

Ugyancsak hasonló eredményre jutunk az 1785-ös termelési értékek összehasonlításával. A legmagasabb értéket Radványban termelték, 9900 Ft-ot.'* Iglón 8800. Pécsett 8840 Ft-ot értek el,

140 Keszthelyen és Leibicen 2000 és 3000 Ft között termeltek,

141 Váralján 1200 Ft körül.

142 A legalacsonyabb termelési értéket azonban Hidaron találjuk, mindöszsze 994 Ft-ot."' Ez nem kivételes adat, ha azt vesszük, hogy 1786-ban szóról szóra megismétlik, ez azonban az adatok értékelhetőségét illetően gyanúra ad okot.

144 Figyelemre méltó, hogy 1786-ban Keszthelyen mind a nyersanyag, mind a termelt áru értéke kétharmadával megnő, s az utóbbi eléri a 4560 Ft-ot, ám ez a következő évben az előző évek szintjére süllyed vissza.

141 Esztergomban pedig 1787-ben a termelési érték alig maradt el az 1785-ös radványi érték mögött, 9807 Ft volt.

146 Az értékesítés Hidaron, Radványban, Pécsett, Esztergomban, Keszthelyen, Sopronban és Váralján helyben és országos vásárokon történt, Keszthelyről és Sopronból azonban Horvátországba is vittek. Sopron áruinak egy részét a görög kereskedők útján értékesítette.

147 A továbbfejlődés akadályaként Radványban. Sopronban és Esztergomban a magas gyapjúfonal- és festékárakat jelölték meg.

14H Sopronban es Keszthelyen azt szerették volna, ha termékeikből nagyobb mennyiséget értékesíthetnének, tehát kapacitásuk még volt, piacuk már kevésbé.

14

'' Keszthelyen a pénzhiányra és a rossz utakra is panaszkodtak.

150 Pécs a fonók, Váralja a festők ügyességét kifogásolta, ami a jó szakember hiányára utal.

151 Hidaron és Esztergomban a műszaki feltételek hiányoztak, a szomszéd földesúr kallómalmát kellett drága pénzért használniuk.

152 Kapott eredményeinket a valódi textilmanufaktúrák vizsgálatának eredményeivel összehasonlítva azt állapíthatjuk meg, hogy valamennyi - kivéve Sopront és Leibicet a munkások létszámát tekintve -, a saját kategóriájában kiemelkedő posztós kézműves csoport a manufaktúrák számszerű adatainak (munkáslétszám, értékesítési összeg) átlaga alatt szerepel, tehát viszonylag kicsi. Ebból azonban különösebb következtetest nem vonhatunk le. hiszen sok manufaktúra sem érte el az átlagot. A piaci viszonyokat illetően viszont a manufaktúrák és a kézműves csoportok megegyeznek. A fejlődést akadályozó tényezőket is hasonlóképpen foglalják össze, kivéve a magyar árukra kedvezőtlen vámtételeket, amelyeket a kézműves csoportok nem említenek. Az adatok összegzése után sem tudjuk egyértelműen megállapítani, hová is tartoztak valójában a felsorolt posztókészítők. Megmaradtak-e a feudális termelés keretei között annak ellenére, hogy a tabellákon