Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Németh Györgyi: Magyarországi manufaktúrák és más ipari üzemek a II. József-korabeli manufaktúratabellákon

feltüntetett termelési értékek, munkáslétszám és egyéb jellemzők alapján kitűnnek, vagy ha nem is értelmezhetők a klasszikus manufaktúra fogalma szerint, a feudális termelésből való kiemelkedés valamifele útját kezdték járni. A bevezetőben már említettük, hogy a tabellákon való feltüntetés puszta ténye önmagában véve kevés fogódzót nyújt. Emellett erősen figyelembe kell vennünk a szubjektív tényezőt, azaz az egyéni felfogást, a lelkiismeretességet vagy a felületességet, mivel minden tabellát másmás ember töltött ki. Erre hivatkozva vetnénk el például Endrei különbségtételét a hidari és a kőszegi posztósok között.

153 Mindkettőben a mesterek közösen értékesítettek, de nem mondhatjuk, hogy csak a hidari vehető számba manufaktúraként, mivel a kőszegiről nem született részletes tabella. A lelkiismeretesség juttatta a nagyatádi posztósokat is öt ízben a tabellákba. Csak 1786-ban látták be, hogy a kilenc mázsányi felhasznált nyersanyag nem elegendő ahhoz, hogy fabrikaként szerepeljenek.

154 Endrei a hidari, székesfehérvári, keszthelyi és radványi posztósokat sorolta be a manufaktúrák közé. A tabellák alapján Székesfehérvárról azonnal le kell mondanunk, mivel nincsenek róla részletes adataink. Hidart viszont azért nem tartjuk fejlettebb üzemformanak, mert termelési értéke rendkívül alacsony. Radvány minden tekintetben kiemelkedik a többi közül. Magas a munkáslétszáma, a legnagyobb a termelési értéke, s még a contubernium elnevezést is viseli. Csak itt nem tüntetnek fel a munkáslétszámban mestereket, bár felvetjük, hogy ennek a rubrikák megfogalmazása is oka lehet. Keszthely meghatározása igen kétséges. Az évtized első felében a tabellák külön-külön sorolják fel a mesterek termelési adatait. Sem a termelési érték, sem az összes munkáslétszám nem magas, viszont Horvátországba is szállítanak. 1786-ban megugrik, majd visszasüllyed a termelés, 1788-ban már csak két mester dolgozik négy segéddel, de termelésükről már együttes kimutatást készítettek, s műhelyüket „fabrika" néven jegyzik. A tabellák adatai alapján véleményünk szerint fontolóra kell vennünk Pécs, Sopron, Esztergom és Igló teljesítményét. Mindegyik helyen elég sok a munkás, magas a termelési érték. Sopronból, ahol a contubernium elnevezést is használják, Magyarország határain tűlra is szállítanak, pedig még növelni is tudná a termelését. Váralja és Leibic munkáslétszámában nem, de az egy főre eső termelési értéket illetően jóval elmarad a fentiek mögött, ezért végül nem kerültek a kiemelkedő üzemek közé. Sajnos Kőszegről és Debrecenből nincsenek részletes adataink.