Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Takács Péter-Udvari István: A manufaktúra ipar alapjait képezhető háziipari tevékenység Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyékben 1772-ben

A manufaktúra ipar alapjait képezhető háziipari tevékenység Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyékben" 1772-ben TAKÁCS PÉTER-UDVARI ISTVÁN Európa, és benne az egyes országok gazdasági, társadalmi fejlődésének egyik fontos történelmi problémafelvetése a preindusztriális és az indusztriális korszakok közötti átmenet gazdasági, termelési jellemzőinek, a fejlődés irányának és milyenségének feltárása. A gazdasági fejlődés e két nagy korszakának egymást felváltó periódusa között helyezkedik el az a több évtizedre, egyes nemzetek, országok esetében olykor egy évszázadnál is hosszabbra nyúló manufaktúra-korszak, melynek létét vagy hiányát, fontosságát vagy elhanyagolható voltát máig a legkülönbözőbb módon ítélik meg a legkülönbözőbb történetírói iskolák. Nincs most terünk e viták egymásnak feszülő érveit rendszerbe szedni. Egyébként is - kontinentális áttekintéssel - megtette ezt Gyimesi Sándor.

1 Arra azonban mindenképpen utalnunk kell, hogy a magyarországi gazdasági, társadalmi fejlődés sajátosságai miatt, e fejlődést elemzők és minősítők között különösen élesre hangolódtak a konfliktusok, melyeknek historiográfiai gyökerei inkább politikatörténeti indulatokból táplálkoznak, semmint gazdaság- és társadalomtörténeti érvekből. A viták inspirálója, és az egymással szembenálló táborok közötti „engesztelhetetlen harag" táplálója a Mária Ter izia-féle vámrendelet és a felvilágosodott abszolutizmus gazdaságpolitikájának megítélése körüli bonyodalom. Az egészen napjainkig ívelő összebékíthetetlenség Erisz almáját Berzeviczy Gergely höngörítette a historikusok közé; melyen újkori történetírásunkban Eckhart Ferenc gurított egy hatalmasat, hogy aztán Tolnai György pörgesse fel lendületét két kismonográfiájával.

2 Mivel dolgozatunk nem elvi, gazdaságpolitikai kérdések eldöntésére hivatott, a vita fonalát nem szándékozunk tovább szőni, csupán gazdasági, társadalmi és életmódbeli adalékokat tárunk fel a Felső-Tiszavidék három - Szabolcs, Szatmár és Zemplén - vármegyéjének életéből, egyetlen forrástípusra korlátozva vizsgálódásunkat. A forrás: a Mária Teréziaféle úrbérrendezés során „kivett" parasztvallomások, az úgynevezett ki-