Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Takács Péter-Udvari István: A manufaktúra ipar alapjait képezhető háziipari tevékenység Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyékben 1772-ben

lene kérdőpontra adott felelet, melyeknek szövege a sors és a történelem különös szerencséje folytán mindhárom vármegyéből, minden községből fennmaradt.

1 Mielőtt azonban konkrét elemzésekbe bocsátkoznánk, meg kell okolnunk, miért éppen ezt a három vármegyét szemeltük ki adalékok gyűjtésére. A szerencse hozta magával, hogy az MTA-Soros-alapítvány e térség paraszti vallomásainak kutatására biztosított támogatást. Az viszont már tudatos szándék volt, hogy a 18. századi Magyarország olyan térségében kezdjük meg vizsgálódásainkat, amelyik távot esett az örökös tartományok nyersanyag- és élelmiszer-termelést ösztönző piaci hatásaitól. Ugyanakkor a térség roppantul tarka természeti és történetföldrajzi tagolódásával kikényszerítette a regionális munkamegosztást a legkorábbi időktől kezdve. A táji, természetföldrajzi sajátosságokra épülő munkamegosztás mellé folyőival, bővizű patakjaival, völgyekben kanyargó útjaival a kor színvonalán lévő infrastruktúrát is szolgáltatta. Zemplén megye révén a határos Lengyelországgal is közvetlen kereskedelmi kapcsolatot építhetett ki ez a térség, bár éppen a paraszti vallomások kivételének évében történt meg Lengyelország első felosztása, és kezdődött el a lengyel-magyar kereskedelmi kapcsolatok hanyatlása. Mindezeken túlmenően, a Hegyalja révén, rendelkezett ez a tájegység egy olyan termékkel - a tokaji borral - mely nemcsak viszonylagos pénzbőséget teremtett, hanem árutermelő, pénzgazdálkodó jellegével ösztönzött az önellátó szemlélet és gyakorlat lazítására; keresletet teremtett fogyasztási cikkek, kézműipari és manufakturális termékek iránt is. Ugyanakkor éppen táji tagoltságából, meglévő és folyamatosan hasznosított nyersanyag- és bányatermékeiből, a természeti feltételekkel összefüggő lakossági tevékenység sokféleségéből, a megtermelhető javak eltérő jellegéből eredően, a földműveléssel és állattenyésztéssel összefüggő feltételrendszer sokszínűségéből; és mindezeknek regionálisan karakterisztikus meghatározottságából fakadóan, szinte ideális térsége lett volna ez a három megye a belső fogyasztásra épülő manufaktúraképződmények létrehozására. És ehhez - helyi méreteket és sajátosságokat alapul véve - még a tőkésíthető, az ipari termelés szférájába irányítható pénz is rendelkezésre állt a hegyaljai borkereskedők kasszájában, pénzesládájában. A problémakör könnyebb értelmezhetősége és plasztikusabbá tétele okán idézzük fel a három vármegye 18. század végi mikroregionális tagozódását; legalábbis azokat a fontosabb régiókat, amelyek dominánsan meghatározták a mikrorégió lakosságának életmódját, termelését árucseréjét. Eltekintve most a három vármegye közigazgatási tagolódá-