Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Szabó Ferenc: Textilmanufaktúrák néhány alföldi törvényhatóság reformkori dologházaiban

Néhány szórványos adat bizonyítja, hogy a hosszabb időre elítélt, ügyesebb kezű rabok a folyamatos munka és az állandó szemmeltartás ellenére szívesebben vállalták, illetve vették tudomásul a dologházba rendelést, mint a nagyobb fizikai erőkifejtést kívánó külső munkákra (földmunkák, rakodások, építkezések stb.) irányítást. A dologházi rabokat valamivel jobb élelmezéssel és saját ellátásuk további javítására fordítható néhány krajcár juttatásával tették érdekeltté a jobb teljesítményben. Több esetben írásban is előterjesztették a körülményeik és bérük javítására irányuló kérelmüket,

23 legtöbbször hiába. A rossz levegőjű munkatermekben végzett szövés-fonás egészségkárosító következményeit és a betegen dologházba küldött rabokra leselkedő veszélyeket az illetékes hatósági orvosok jelentéseikben rögzítették ugyan, de intézked nemigen történt.

24 Egyfelől a kimerítő részkutatások, másfelől a kellő részletességű források hiánya miatt csak hiányosan követhető a négy dologház termékösszetétele, az évenkénti vagy a fennállás alatt elért összes teljesítmény, továbbá az értékesítés eredménye. Aradon kék és fehér posztót, Jászberényben szűrposztót és lópokrócnak alkalmas durva posztót. Gyulán a zsákszövetekés ponyvaanyag mellett alsóneműnek, törölközőnek való kendervásznat szőttek (egy idő után bérmunkában, azaz „hozott anyagból" is), Szegvárott a különféle méretű gyékényszőnyegen kívül gyékénykosarak, szatyrok is készültek. Az aradi műhely 1830 körül évente 1200 rőf posztót készített, kétezer váltóforinton felüli tiszta haszonnal.

25 A jászberényi dologház mindvégig ráfizetéssel termelt: 1840-ben 24 váltóforint 36 krajcárt tett ki egy vég szűrposztó előállításának önköltsége, de a pesti vásáron csak 20 váltóforintért tudták eladni.

26 A veszteségek halmozódása miatt 1843 tájától mérsékelni kellett a termelést, s baj volt az eladhatósággal is. Egy későbbi összesítés szerint - az építési és felszerelési költségekkel együtt - az 1839-1843 közötti kiadások együttesen 37,8 ezer váltóforintra rúgtak, s csak 6812 vfrt bevétel állott 17 715 vfrt ráfizetéssel szemben.

27 A gyulai dologház tiszta jövedelmét a legjobb években 400-600 váltóforintra becsülhetjük. A szegvári intézet még a berendezkedés, a nyersanyag-biztosítás stádiumában tartott a reformkor végén, az első működési esztendejét 51 pengőforint nyereséggel fejezte be (1847). i A dologházakban előállított termékek értékesítési köre, piaclehetőségei elég jelentős eltéréseket mutattak. A Gyulán készült kenderzsákokat és a vászonneműk javarészét a környék uradalmai és a vásározó kereskedők vették meg, de nemegyszer szerepeltek pesti kereskedők is