Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Németh Györgyi: Magyarországi manufaktúrák és más ipari üzemek a II. József-korabeli manufaktúratabellákon

működött az illető üzem. mint a munka tényleges irányítójának a nevét i ..curator" (mester, felügyelő, gondnok?) szóval jelölve. A tabella alapján így megállapíthatatlan melyikük volt az igazi tulajdonos. A papírmalmoknál pedig az a gyanú merült föl, hogy olykor a bérlőt írták be tulajdonosként. A munkaerőhelyzet elemzésénél nem tértünk ki a külföldi munkásokra. Bár a termelésben betöltött szerepük a magyar tőkés fejlődés szempontjából igen fontos, a probléma részletes kifejtése meghaladta volna e tanulmány kereteit. Számszerű összevetéseink gyakorta bizonytalan alapokra épültek. Néhány tabelláról egyszerűen hiányoztak az adatok, mivel az üzemek nem tudták, vagy nem is akarták közölni őket. Többször találkoztunk egymással szóról szóra egyező tabellákkal különböző évekből, ami nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy a tabellákat évről évre az előzőről másolták, tehát adataik megbízhatatlanok. Kaptunk valószerűtlen adatokat is. Nehezen elképzelhető például, hogy 1785-ben 90 ezer forint legyen az óbudai filatórium nyersanyagköltsége, miközben a sasvári manufaktúráé 46 ezer, vagy hogy a borostyánkövi sárgaréz-feldolgozó és vitriolgyártó manufaktúrának csak a haszna 123 ezer forint volt. Adataink szorítottak rá minket arra, hogy az üzemeknek ne a teljes termelési költségét, hanem csak a nyersanyagköltségét vizsgáljuk, mivel a teljes költségre vonatkozó adatszolgáltatás rendszertelen, következetlen. A késztermékekért kapott összegek megállapítása sem volt sokszor könnyű feladat. Még ha meg is adta az üzem készáruinak értékét, egyáltalán nem biztos, hogy hozzá is jutott a pénzéhez a hitelbe történő eladások miatt, de ennek kimutatása a tabellákból lehetetlen. Nagyobb volt a gond, ahol nekünk kellett kiszámítani a termelés értékét. Adott termelési mennyiség és egységár mellett a kettő mechanikus szorzatával számolhattunk. Ha csak a hasznát közölte az üzem, általában nem lehetett belőle visszakövetkeztetni még a nyersanyagköltség ismeretében sem a termelés értékét, mivel az egyéni felfogás szabta meg, mit tekintett az üzem haszonnak. Végül munkánkat nagyon megnehezítette az a tény, hogy nincs előzménye, a magyar szakirodalomban még nem született a manufaktúra-korszakról hasonló számszerű feldolgozás. Sajnos tanulmányunk mindenféleképpen torzó marad, mivel a II. József korában létező manufaktúráinknak és erősödő más ipari üzemeinknek csak egy részéről készült tabella.