Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Tamáska Péter: A linzi kincstári posztómanufaktúra termelési szervezete és magyarországi érdekeltségei a 18. század utolsó harmadában és a 19. század első évtizedében

a földesúr és jobbágy közti függés formáját öltötte magára, de tartalmában tt is primitív tőkés árutermelésről volt szó. Megállapíthatjuk, hogy Linz a vegyes (koncentrált-szórt) manufaktúra tipikus megtestesítője volt, annak hibáival és erényeivel egyaránt. Bár túlméretezettsége folytán lassan alkalmazkodott a piaci változásokhoz, a vállalkozást fenntartó kincstár - amely a berlini királyi posztómanufaktúrával versengve Linzet mintaüzemnek szánta - mindig fedezte az esetleges veszteségeket. Az üzletmenetben nemegyszer stagnálást, sőt visszaesést tapasztalhatunk, hiszen a monopóliumok és a központilag megállapított árak sem jelentettek biztonságot. Hosszas mérlegelés után a bécsi kamara 1764-ben úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg Linz negyven éve kapott privilégiumait, s az ipar és a kereskedelem fejlesztésének elveit 1776-ban uralkodói pátenssel rendezték. A pátens - amenynyiben erre lehetőség nyílt - a monopolisztikus árak felszámolását javasolta. A linzi manufaktúra igazgatósága már ezt megelőzőleg 1768 és 1772 között felülvizsgálta termékei árát, így a magyar koronarása (Ungarländische Kronrasch) önköltségét rőfönként 40 krajcárról 36-ra, eladási árát 48-ról 42-re csökkentette, nyilván az anyagköltségekkel, a munkadíjakkal és a minőséggel manipulálva. A termék így rs drágább maradt a sziléziai koronarásánál. amelynek rőfje 40 krajcár volt, sőt a legjobb minőségű linzi koronarása még mindig 14 krajcárral többe került.

7 Érthető, hogy a cseh- és morvaországi manufaktúrák kiterjedt csempészkedést folytattak, olcsó szász és sziléziai textíliákat hozva be, nemegyszer ennek hasznából fedezve saját ráfizetéses termelésüket. A városi kereskedőket a kormányzat iparpolitikája, amely a belföldi iparcikkeket védte, kedvezőtlenül érintette. Nemcsak a gyengébb minőség miatt vonakodtak a hazai árukat előnyben részesíteni, hanem mert a tőkeszegény belföldi manufaktúrák nem tudtak számukra hosszabb lejáratú hitelt nyújtani. A linzi posztógyár többnyire csak egy fél évre hitelezett, ami e nagy országos vásároktól függő értékesítést figyelembe véve, gyakorta okozott késedelmet a visszafizetéseknél. Hogy az osztrák tartományok polgárai ilyenformán nehezen értették meg a hazai iparosítás jelentőségét, mi sem mutatja jobban, hogy a linzi kereskedők több alkalommal tiltakoztak a manufaktúra gyártmányainak átvétele ellen, mert azok minősége jóval gyengébb volt a korábban behozott angol termékeknél.

8 Nemcsak a nyugati áruk jelentettek versenyt az osztrák cégek számára, hanem a cseh és a morva manufaktúrák gyártmányai is. Csehország szerepe Szilézia végleges elvesztésével (1763) rendkívül megnőtt.