Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)
Tamáska Péter: A linzi kincstári posztómanufaktúra termelési szervezete és magyarországi érdekeltségei a 18. század utolsó harmadában és a 19. század első évtizedében
A Waldstein grófok litvinovi híres manufaktúrája mellett 1780 körül Csehországban 31, a morva részeken pedig 13 helyütt működtek gyapjúmanufaktúrák, s a len- és gyapotfeldolgozó üzemek huszonöt városban, illetve községben váltak a gazdasági élet meghatározó tényezőivé. Noha a gyapjú legnagyobb piaca Linz maradt, nagy forgalmat bonyolítottak Jihlava, Brno, Kromefiz, Holesov, Vízovice, Uhersky Brod, Uherské Hradisté és Frydek vásárain is. v A jelentős ipari fejlődés nem maradt hatástalan Alsó-Magyarország nyugati részeire sem: Trencsén, Nagyszombat és lllava vásárain érezhetően megnőtt a kereslet, noha a csehországi nagybirtokok és kamarai uradalmak gyapjúból Önellátásra törekedtek, illetve a jobb minőséget Toscanából és a Levantéból szerezték be. A cseh királyság területén egyébként már 1755 körül 250 manufaktúra működött, összesen 188 500 munkással, tanulóval és egyéb személyzettel: majd 95 százalékukat a textilipar foglalkoztatta. Az 1781. évi pátenst követően - amely megszüntette a jobbágyok röghöz kötöttségét - a manufaktúrák száma megkétszereződött, a bennük foglalkoztatott munkások száma pedig 20 százalékkal nőtt. A század végére a nagy posztómanufaktúrák száma elérte a tízet (18), s míg Csehországban 51 087. Morvaországban pedig 21 142 fonó dolgozott, addig Felső-Ausztriában csak 13 708 főt mutatnak ki a statisztikák. 1 " Az állandó értékesítési nehézségek miatt a linzi posztómanufaktúra közvetlenül az udvari kamara irányítása alá került, s úgy döntöttek, hogy az üzemet 1778-ig magánvállalkozóknak kell eladni. Maga az Udvari Kereskedelmi Tanács is a Kancellária kebelébe került és az ezt követő sorozatos átszervezések azzal a következménnyel jártak, hogy az állami vállalkozások ellenőrzése és irányítása fokozatosan gyengült. A császárnő szerint a privilégiumok egyre inkább károsan hatottak a gazdasági életre. Az eladásra végül mégsem került sor, valószínűleg a vállalkozás magas és magánosok által alig megfizethető költségei miatt. Mindenesetre ez a próbálkozás érdekes változást mutat az állam gazdasági szerepének megjelenésében, bár a befektetések ráfizetéses voltát többen is cáfolták. Degelman az Udvari Kancelláriában 1785-ben tartott referátumában a kincstári manufaktúrákból származó tiszta jövedelmet 80-90 ezer forintra becsülte, míg passzíváik fedezésére kb. 34 ezer forintot kellett költeni, 11 és II. József koncepciójának megfelelően azt is megjegyezte, hogy az iparban létrejövő „mesterséges gazdaság" a bedolgozói rendszeren keresztül amúgyis visszakerül az őstermelőkhöz. 1786-ban az osztrák-cseh kancellária - a fonók számának csökkenése miatt - azt javasolta, hogy a manufaktúra hosszú lejáratú hitelszer-
