Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Veres László: A 17-19. századi magyarországi üveghuták tulajdonosai

magasabb összegben határozták meg. A bükki üveghuta bérlője a 18. század második felében 600 Ft-ot fizetett.

69 A 19. század elején pedig a bérleti díj több ezer forintot tett ki egy-egy huta esetében. " Amíg Erdély területén lengyel^ német, cseh-morva és román hutabérlők nevei szerepelnek a különböző kimutatásokban, addig Felső-Magyarországon és a Dunántúlon a cseh-német, osztrák és szlovák bérlők jelenléte állapítható meg. A 17. század második felében és a 18. század elején ugyan még lengyel bérlők (Hutnik Tamás, Kohanovszky György és Bernát) álltak a regéci huták élén, azonban őket követően már csak cseh-morva-német és osztrák bérlőkről tájékoztatnak a források. A bükki hutákban a Schier család, majd a 18. század végén a Simonides família volt a bérlő. A zempléni hollóházi üzemben Schreiner Ferenc volt az árendás, ő korábban a szelestyei Károlyi féle huta vezetője is volt. A nógrádi, hasznosi huta bérlője Johann Stirgler volt, Szuhahutát pedig 1777-ben szudéta-németek alapították és bérelték. Az ugyancsak nógrádi Bzova hutát Hubka Bernát Zólyom megyéből származó mester, a Balassa hutát pedig Véglesról származó szlovák hutás vette bérbe. Zlatnó a csehországi Kreibiztből származó Zahn György János bérleménye volt. Párádon az első bérlő neve ismeretlen ugyan, de minden valószínűség szerint ő is cseh-morva volt.

71 A felső-magyarországi üzemek munkásai a huták bérlőivei azonos nemzetiségűek voltak. Csak a parádi üzem munkásgárdája volt magyar, azonban a 18. század derekára túlnyomórészt itt is idegenekkel találkozunk.

72 A források tanúsága szerint a bérlők maguk toborozták a szakmunkásokat, akik az esetek többségében a bérlővel azonos nyelvet beszéltek. Megfigyelhető, hogy a hutákban a segédmunkaerőt majdnem minden esetben szlovák erdei munkások biztosították, akik rövid időn belül az üvegkészítés alapismereteit elsajátítva maguk is üvegkészítő szakmunkásokká váltak. A szlovák hutások vándorlása a 17-18. század folyamán nyugat-keleti és észak-déli irányú volt. így jutottak el a csehmorva határrészekről Felső-Magyarország majd minden üvegkészítő műhelyébe.

73 Felső-Magyarország üvegiparának fejlődésében komoly szerepe volt az európai üveggyártásban bekövetkezett változásoknak egy fejlett üvegiparral rendelkező terület (Cseh-Morvaország) közelségének. Hasonló volt a helyzet Nyugat-Magyarországon is. Csak itt Ausztria közelsége is befolyásoló hatással volt. Dunántúlon a bérlők és a munkások között a lengyel elem teljes mértékben hiányzik, s a szlovákok száma is jelentéktelen, az osztrákok és a cseh-német származásúak jutottak meg-