Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Veres László: A 17-19. századi magyarországi üveghuták tulajdonosai

mat, a lengyeleket osztrák mesterek váltották fel. Bethlen Miklós Bécsben egy Boschva nevű üvegessel kötött szerződést, s a mester vállalta, hogy „hat jő mesterlegényeket, egy üveg Mettzőt, egy Pixis csinálói és egy Pictort viszen magával Erdélybe". Boschva már nem volt bérlő. Bethlen Miklós saját kezelésbe vette a hutát. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a termelés fellendült, s a nagyobb városokban, Szebenben, Brassón, Gyulafehérvárott lerakatokat létesítettek. Az üveggel megrakott tutajok Havasalföldig és Törökországba szállították az árut.

62 A porumbáki hutához hasonlóan a kercesórai huta is felváltva volt földesúri kezelésben és bérben. A hutát alapító Teleki József'halála után az „üvegcsűr divattya déclinait". Teleki László építtette újjá és adta 8 évre bérbe Johann Baptist Fischernek, aki 1787-ben még a porumbáki és árpási üveghutákat is bérelte.

63 Fischer cseh származású üvegmetsző volt. Úgy tűnik, hogy az általa bérelt huták hasznából vehette árendába 1804-ben 30 évre az árpási hutát, ahol már a kor divatjának megfelelően a felépített köszörülő üzemben állíthatott elő díszüvegeket is.

64 A 18. században a kelet-magyarországi és az erdélyi üvegipar egyik nagy gondja a szakmunkáshiány volt. Már Károlyi Sándor felismerte ezt a problémát, a száldobágyi huta megalapításakor úgy igyekezett felszámolni, hogy a Csehországból hívott mestereknek előírta a helyi jobbágyok oktatását.

65 Talán ennek köszönhető, hogy az idegenek mellett a 18. századi kelet-magyarországi és erdélyi hutákban szinte mindenütt dolgoztak jobbágyokból üvegkészítőkké vált mesterek is. Közülük hamarosan kiemelkedett egy Stancz Flora nevű, aki a Károlyi-féle butyászai huta termelését lendítette fel, mint bérlő, s dolgozott az egyik Szelestyéhez közeli üzemben is.

66 Erdély területén a földesúri kezelésben levő üzemek és a bérben levő üveghuták egymás mellett élése figyelhető meg. Felső-Magyarországon és a Dunántúlon a hasznosítást tekintve csupáncsak a bérleti forma megléte bizonyítható. Ezen belül is kétféle változat figyelhető meg. Egyik esetben csak pénzben kellett leróni a bérleti díjat, míg a másik esetben a bérleti díj mellett szerződésben meghatározott mennyiségű termékekkel is adózni kellett. A regéci huta bérlőjének 1698-ban 1,5 ezer „eöregh kristályos kariká"-t, ezer „paraszt kariká"-t és 50 darab poharat kellett a bérleti díjon felül beszolgáltatni. 1732-ben már 234 Ft 60 krajcár volt a bérleti díj és 3000 karikaüveg.

67 A pásztói apátság hasznosi hutájának 100 Ft volt a bérleti díja, s ezen felül annyi üveget kellett beszolgáltatni, amennyire az apátság igényt tartott.

68 Azonban a hutában, ahol a bérleti díjat pénzben kellett kifizetni, ezt az átlagosnál