Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Veres László: A 17-19. századi magyarországi üveghuták tulajdonosai

gott, ez 16 000 sok terméket jelentett.

60 Az egyik legjelentősebb magyarországi üzem, a parádi huta 1848-ban 3279 shok öblösüveget és 92 darab táblaüveget tárolt raktárában. Az értékesítésre kiadott termékek összértéke több mint 12 000 Ft volt.

61 Természetesen a modern gyáripari berendezésekkel dolgozó üzemeket figyelmen kívül hagyva lényegében ezek a termelési mutatók voltak jellemzőek a nagyobb magyarországi hutákra a 19. század első felében. Bérlők és munkások Az uradalmi huták létesítésekor az erdők fáinak hasznosítása mellett a másik cél az önellátás biztosítása volt. A huták kezdetben csak az uradalmi építkezésekhez szükséges ablaküvegeket állították elő, majd a háztartások számára kezdtek el öblösüveget gyártani. Az üzemek uradalmi területeken jöttek létre. A földesúr biztosította az építkezésekhez szükséges nyersanyagot és a munkaerőt. A felépült üvegcsürök vagy földesúri kezelésben maradva, vagy pedig bérbe adva termeltek. A kétféle hasznosítási mód közül az elsőre csak az erdélyi huták esetében találunk adatokat. Erdélyben a nagyobb üvegkészítő üzemek szinte folyamatosan földesúri kezelésben voltak, ritkán és akkor is csak rövid időre kerültek bérlő kezelésébe. Mellettük azonban létezett a bérleti forma is. A fejedelemasszonyok tulajdonában levő porumbáki huták példája tükörképe az Erdélyben uralkodó hasznosítási módnak. Bethlen Gábor halálát követően az itáliai mesterek visszatértek hazájukba. A porumbáki csűr termelése átmenetileg hanyatlásnak indult. Csupán néhány munkás (1 üveges és 1 hamuégető), Kománán 6-7 üveges és 4 hamuégető foglalkozott üvegkészítéssel. Az uradalmi jobbágyok robotban biztosították a segédmunkásokat. A különböző kimutatások szerint a huták szakmunkásai román és magyar származású mesterek voltak, akik feltehetően az olaszoktól elsajátították az üvegkészítés alapvető műveleteit. Az 1648. évi urbárium is román és magyar üvegesekről tesz említést a fogarasföldi uradalmakban. Bornemisza Anna 1676-ban bérbe adta a porumbáki üvegcsűrt 400 forintért egy német mesternek, majd rövidesen lengyelek vették árendába a hutát. A huta nyersanyaggal való ellátása továbbra is a jobbágyok feladata volt, munkájukat a porumbáki udvarbíró irányította. A 18. század elején, amikor az uradalom kincstári kezelésbe került Lengyel Glasimir és Lengyel Jancsi nevű mesterek mellett 3 román üvegkészítő dolgozott a hutában. A 18. század derekán, amikor a Bethlen-család egy ügyes tranzakcióval megszerezte az uradal-