Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)
Veres László: A 17-19. századi magyarországi üveghuták tulajdonosai
kerültek felszínre. 45 A régészeti feltárások az előbbi példák sokaságából kiragadott adatok hitelességét bizonyítják, ugyanis az épületek mérete szinte teljesen egyező volt. Mátraszentimrén a kemencék fölé egyszerű, ágasfás, fészerszerű építményt húztak, tehát a műhely oldalai nyitottan állottak. A mátraszentimrei feltárás után arra a következtetésre juthatunk, hogy az üvegkészítő műhelyek részben kő- vagy boronafallal készültek, vagy fészerszerűen, nyitottan. A régészeti feltárások felszínre hozták az üzemek berendezését is. Mindkét helyen 3-3 kemence szolgálta az üveggyártást. A temperáló kemence külső mérete 5x4 méter volt. Ebben 900-1000 °C-on végezték a tégelyek és az olvasztásra váró anyag egy részének előmelegítését. Különösen a kvarctartalmú kőzet, az ún. békasó előmelegítése volt fontos művelet. A gondosan kiválogatott kvarckavicsot előmelegítés után vízbe dobták, s az szinte szétrobbant apró darabokra, majd ezt tovább törték, vízzel mosták, ülepítették, hogy a kívánt szemcsenagyságot (0,2-0,5 mm) elérjék. Máskülönben a kvarckavics nem olvadt volna meg. 4x3,5 m külső alapméretű volt az ún. hűtőkemence. A kész üvegáru szabad levegőre kitéve a hirtelen hőmérsékleti változáson tönkrement volna. Ezért lassú tűzön folyamatosan le kellett hűteni. A harmadik kemence, a műhely kemence volt a legnagyobb méretű. Ebben tégelyekben olvasztották meg az ömlesztett nyersanyagokat és ezekből történt az üvegtermékek fúvása, előállítása. A mátraszentimrei és a vétyemi, tehát a 18. és 19. században használt kemencék lényegében azonosak voltak. A kemencék mindegyike úgy készült, hogy a földbe árkot mélyítettek, ennek aljába sárba rakott köveket helyeztek el, majd az árkot patkó alakban nagy görgetett patakkövekkel vették körül. Ezt az alapozást boltozták át részben téglával, részben kövekkel. A kemence tér alatt hypocaustumszerű járat húzódott, melynek kezdetleges kiképzésű szájrésze és a másik végén kéménynyílása volt. Az üvegkészítés során három kemencére volt szükség. Akkor találkozunk a leiratokban több kemencével, ha már táblaüveget is gyártottak. A Bükk hegységben, Újhutáxx 1780 táján már 4 volt a kemencék száma. Hasonlóképpen a 18. század második felében Regéc, Párád, Bakony és Erdély hutáiban a negyedik kemence a táblaüveg nyújtását segítette. Amíg a kisméretű karikaüvegeket fúvással gyártották, addig a nagyobb méretű ablaküvegeket fúvás után kiterítve alakították nagyobb méretűre. 46 Az üvegkészítő műhelyeknek csupán csak egy részét, a központi magját jelentette a kemencéknek helyet adó üzem. Mellette kiszolgáló létesítmények sora állott. A nagy vízigény miatt a huták mindig folyóvíz mellé települtek. A műhelyépület mellett állott a kőtörő malom, hamu-
