Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Veres László: A 17-19. századi magyarországi üveghuták tulajdonosai

zsírégető, fazekas ház, ahol a tűzálló téglákat és tégelyeket készítették. Itt építették fel a hutásmester lakóházát, a segédek, munkások szállását. Volt általában istálló, csűr, raktár és később, a 18. század második évtizedétől egyre gyakrabban köszörülő műhely, ahol a termékeket gravírozással, metszéssel, csiszolással díszítették. Ha a festést is alkalmazták díszítő eljárásként, akkor volt festőház is. Lényegében a huták területén egész telep alakult ki, egy későbbi falu magja. Ez általában jellemző volt a magyarországi üveghutákra, legfeljebb annyiban lehetett eltérés, hogy egy kisegítő műhely (pl. hamuzsírégető, kőtörő stb.) távolabb helyezkedett el, vagy a munkások lakóházai a közeli falvakban voltak. A 18. század egyik legjelentősebb magyarországi üveghutája a béli üzem, az 1748. és 1760. évi összeírás szerint a következőképpen nézett ki: ..a huta egy 12 öl hosszú és 6 öl széles fő- és több melléképületből állott. A főépületben négy különböző rendeltetésű kemencét . . . soroltak fel . . . Ezek szerint az „üveges kemencénél" (olvasztókemence) kilenc üvegfúvó dolgozott. A kemencében kilenc olvasztótégely állott, ezek közül kettőben a kristályüveg készítéséhez szükséges matéria olvadt. Az üveges kemence melletti helyiség a „liquefactorok kamrája". Itt keverték, állították össze a nyersanyagot. Ugyancsak a főépületben az üveges kemencével azonos helyiségben helyezték el a „hűtőkemencét" és a „faszárasztó kemencét". Külön helyiségben tüntették fel a leitárak a „táblákat nyújtó kemencét", itt olvasztották az ablaküveg készítésére használt masszát, itt formálták és nyújtották a hengereken. Ezek mellett a főépületben levő hét helyiség egyikét „üvegmetsző ház", vagy „politorium" elnevezéssel tüntették fel az 1748-ban összeállított leltár készítői. A huta területét kerítés vette körül. Az elkerített területen állott a raktár, az istálló, a csűr és egy mészárszék. A hutához tartozott a „racionalista háza" és a „hutamester háza", valamint a fazekasműhely, ahol egyrészt a kemencékhez szükséges tűzálló téglák („csudálatos téglák"), valamint az olvasztásnál használt edények készültek . . . a Hagymás-patak partján állott a „békasótartó-szín", a „békasótörő malom", melynek kerekét és a hat zúzókalapácsot a víz energiája hozta mozgásba. A malom mellett volt a kőégető kemence. A huta elkerített területén kívül álló egyik épületben, a „fluszfőző házban" négy kádban készült a hamuzsír."

47 Az összehasonlítás kedvéért érdemes és fontos bemutatnunk egy 19. század eiején működő hutát is, hogy ezzel is bizonyítsuk azt a változatlanságot, amely a termelés technikai oldalát, felszereltségét illeti. 1840-ben Grassalkovich Antaltól Károlyi György vette bérbe a débrői uradalmat, összeírást készítettek az uradalom ingó és ingatlan vagyonáról, benne