Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Veres László: A 17-19. századi magyarországi üveghuták tulajdonosai

a 18. században gomba módra elszaporodtak a kis erdei üvegcsűrök, s végül pedig a török veszély végleges elmúltával Magyarország déli részén is sor került az üvegipar meghonosítására. Minden jelentősebb, gazdag erdőbirtokkal rendelkező uradalomban épült üveghuta. Az eddig megismert főnemesi famíliák mellett újabb és újabb családok engedélyezték és kezdeményezték üvegkészítő üzem alapítását, és az egyház is egyre nagyobb szerepet vállalt az üveggyártás kiszélesítésében. A 18. század elején a Rákócziak Trencsén, Bereg és Sáros vármegyékben levő birtokain, debrői uradalmában, Oblazón, Vorotniczán, Kurimárx és Párádon épültek újabb üveghuták.

19 A Bercsényiik Ung megyei birtokaikon. Bresztótól északra Krajnán és Kemenczén alapítottak üvegcsüröket.

:

" Ha az ország török uralom alóli felszabadulását követő időszakot, évtizedeket a magyar üvegipar fejlődésében kedvező periódusnak minősíthetjük, akkor ez a megállapítás még inkább vonatkozik a szatmári békét követő évtizedekre. Korabinszky híres statisztikai-geográfiai munkájában az 1711-1786 közötti időszakból 39 üveghutát, pontosabban olyan helyet jelöl, ahol üvegkészítés folyt.

21 Sajnos azonban Korabinszky adatai nem utalnak arra, hogy az egyes üzemek működése milyen időszakot ölelt át, hogy egyazon időpontban hány üveghutában gyártottak üveget. Korabinszky nem számolt azzal, hogy az egyes üvegkészítő műhelyek bizonyos időközönként tovább vándoroltak, új helyre települtek. A vándorlásnak természetes okai voltak. Az üvegkészítés egyik legfontosabb alapanyaga a fa volt. Fával fűtötték a kemencéket, s a fa elégetésekor keletkezett hamuból nyerték a nélkülözhetetlen hamuzsírX. Ha az egyes hutákban felhasznált hamuzsír mennyiséget és az ehhez szükséges famennyiséget vesszük figyelembe, szembetűnő, hogy hatalmas erdőségeket kellett kiirtani az üveggyártás érdekében. Az erdélyi béli huta az 1750-es években egy hét alatt 3 mázsa hamuzsírt használt fel. Évente 10 hónapon át folyt a termelés, 2 hónapig általában a karbantartással foglalkoztak. Egy héten 3-4 naponként történt olvasztás a kemencében. Tudjuk azt, hogy 1 mázsa hamuzsír előállításához 40-45 mázsa hamura volt szükség, amihez 60-70 m

3 fát kellett elégetni. Ez azt jelentette, hogy a hetente felhasznált hamuzsír készítéséhez közel 200 m

3 fára volt szükség, vagyis évente csak a hamuzsír előállításához közel 8000 m

3 fát használtak fel.

22 Egy másik adat szerint a Nógrád megyei, 1777-1840 táján működő Szuhahután 1780 körül egy évben 150 véka hamuzsírt használtak fel. A 150 véka hamuzsír elkészítéséhez mintegy 4000 m

3 fára volt szükség.

23 A béli huta termelése közel kétszerese volt a szuhahutainak. A felsorakoztatott példák után nyilvánvaló, hogy az üveghutákhoz közeli erdők kiir-