Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Pálmány Béla-Szvircsek Ferenc: Ipartörténeti kutatások Nógrád megyében (17-20. század)

menye. Bár a megye tőkés iparának kialakulását nem a feudalizmusbanlétrejött céhesipar, háziipar továbbfejlődése, fejlesztése határozta meg, a tőkésipar és a céhes, valamint a háziipar között szoros kapcsolat nem mutatható ki, mégis ezen iparágak előzményt és nemegyszer a későbbi iparfejlesztésnek, elsősorban a munkásosztály szempontjából a bázisát is jelentették. A kézművesipar történetének kutatása - ha leszámítjuk Horváth Mihály úttörő, gondolatokban, feltárt forrásokban gazdag munkáját - legfeljebb száz évre nyúlik vissza. Karlovszky, Szádeczky és mások forrásfeltáráson alapuló műveit Nógrád megye vonatkozásában - a történetírás akkori pozitivista szemléletét tükröző, igen színvonalas és maradandó müvekben - Sztudinka Ferenc munkássága gyarapította. Az ő összefoglalása, amely a Borovszky Samu szerkesztette megyemonográfiában jelent meg, képezte hosszú évtizedekig teljes ismeretanyagunkat a témában. Az utóbbi másfél évtizedben - paradox módon a négy kötetes megyemonográfia megjelenése után - új fellendülést tapasztalhatunk a nógrádi ipartörténet kutatásában. Elsősorban a Nógrád megyei M úzeumok Évkönyveiben megjelent tanulmányok számos új ismerettel gazdagították tudományunkat. Az iparosítás előtti társadalmakban az ipari tevékenység keretei merőben mások voltak, mint napjainkban. A parasztháztartások saját maguk látták el magukat ruhaneművel, bútorokkal, szerszámokkal, maguk emelték házaikat, fészereiket stb. Csak néhány szakma számára volt kereslet, amelyek különös szakértelmet igényeltek (kovács, molnár, varga, csizmadia, szűcs). 1. Az első fogalom, amelynek tisztázása tehát szükséges, ^háziipar. Ez Nógrádban - főként a mostoha természeti viszonyokkal küszködő északi, szlováklakta falvakban, mezővárosokban a szabadságharc előtti időszakban kiemelkedő fontossággal bírt. Már Fényes Elek megyéről szóló leírása is kiemeli a faeszközök (hordók, abroncsok, kerekek, taligák, villák, lapátok, sajtárok, sziták, rosták, zsindelyek, lécek, karók, deszkák) készítését. Ezen iparcikkeket nemcsak a megyén belül árusították, hanem az országos piacokra is szállították. A fa háziipar mellett jelentős volt a cserépedén gyártás is. Divényben sziták és rosták, Málnapatakon és Divényhután zsindelyek, lécek, karók, deszkák, Podrecsányban, Losonctamásin és Maskován jó hírű pipákat, Poháron, Losoncnagyfalun és Gácson cserépedényeket gyártottak. Jó meszet égettek Szőlősön és Szúpatakon.