Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Takács Péter-Udvari István: A manufaktúra ipar alapjait képezhető háziipari tevékenység Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyékben 1772-ben

chátusi szerepben védenie, megélhetését lehetővé tennie is. A jobbágy- >k „elnyomorításának" a felebaráti szempontok, erkölcsi megfontolások mellett útját állta az államhatalom is,.éppen abban a történelmi „pillanatban" amikor a földesúri árutermelés fokozatos kibontakozása eredményeként ez nagyobb mértékben elkezdődött. A regálék többsége is olyan volt, melyet a földesúr csak a jobbágyok aktív közreműködésével gyakorolhatott. Az erdőtől való eltiltás maga után vonta a földesúri haszonvételek csökkenését is, a halászattól, nádlástól, gyékényvágástól való eltiltás a földesúr ilyen jellegű jövedelmét is csappantotta volna. Az évszázadok során kialakult szokásokat is nehéz volt áttörni, nemcsak a jobbágynak, a földesúrnak is. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés lehetővé tette az erdők földesúri felügyelet alá vonását, a falu szabad erdőélési jogáriak korlátozását ott is, ahol ez korábban megvolt. Éltek is ezzel a lehetőséggel a földesurak, de fél és egy évtizedre elhúzódó úrbéri pereket kellett, azok költségeivel együtt magukra vállalniuk. A manufaktúraalakulás elé gátat szabott a kereslet korlátozott volta is. A jobbágy háziipari termékének zömét csere formájában értékesítette, a pénz mellőzésével. Meszet, kosarat, szövetet, posztot, gubát, subát, szűrt, faedényeket, faeszközöket cserélt gabonára, gyümölcsre, tyúkra, libára, szalonnára, dohányra, egyébre akkor is, ha pénzre nem tudott szert tenni. Tőkés manufaktúra alapítása ilyen termékcserére nem épülhet, nem épülhetett. A polgári korszak általános követelménye a társadalmi életszínvonal folytonos emelkedése. Feudális körülmények között stagnáló, ingadozó életszínvonal mellett is „időtlenül teng" az élet. A háziipar számos ágazata évszakhoz kötött. A mezőgazdasági, szántóföldi termelés szünetelése közötti időben is végezhető. A manufaktúra csak folytonos termelés mellett tölti be felhalmozó, bővített újratermelést megvalósító szerepkörét. A háziipar nem feltételez állandó és kiegyensúlyozott keresletet, akár évekig tartó szünetelés után is bármikor újrakezdhető. Manufaktúra csak egy stabil, állandóan meglévő keresletre épülhet, olyan keresletre, mely nincs az évszakok egymást váltó szeszélyeinek kiszolgáltatva. Mindezeknél fontosabb azonban, hogy a manufaktúrának olyan kiszolgáltatott, a munkaerejüket gazdasági, megélhetési kényszerből szüntelenül a piacra, munkaerőpiacra „vivő" tömegekre van szüksége, akiket nem véd hagyomány, bármiféle ideológiából fakadó felebaráti kegyelet, akiket nem korlátoz mozgásukban rendi indíttatású törvények sokasága - például a II. József jobbágyrendeletéig Zemplénben és Szatmárban a lakosság többfégét érintő röghözkötöttség-, akiket nem óv rendeletek-