Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)
Takács Péter-Udvari István: A manufaktúra ipar alapjait képezhető háziipari tevékenység Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyékben 1772-ben
vésbé bizonyítható - a földesúri szolgáltatásokból eredően - a fonás és szövés terén való szorgoskodás Szabolcs megyében. Ennek azonban ellentmond a kender és len intenzív és elterjedt termelése Szabolcsban. Az ellentmondást az oldja fel, ha tudjuk, hogy Szabolcs megye jobbágysága legkevésbé volt terhelve földesúri terhekkel. E megyében a jobbágyok többsége szabad menetelű volt már az úrbérrendezés pillanatában is. Földesurától sokkal függetlenebb, sokkal kevésbé terhelhető, mint a zempléni vagy szatmári falvak úrbéresei. 7 A nyersanyag, a szakismeret adott volt mindhárom vármegyében, és a fonás, szövés háziipari gyakorlása nemcsak szükség, hanem kényszer is volt. A falvak sokasága - a paraszti vallomások tanúsága szerint - a megtermelt rostnövényeket és lenyírt gyapjút fel is dolgozta. Szabolcs megyében a lenvászonkészítés, a kenderfonás és szövés volt szokásban. Hasonló a helyzet Szatmárban is, de e vármegye néhány falujában feldolgozták a gyapjút is. A 17 juhtartó jobbágyközösség közül 11 községben saját használatra és eladásra gubákat készítettek Szatmár vármegyében. Ell község a következő volt: Nagypeleske, Bikszád, Felsőfalu, Tartok, Terep, Lekence, Ráska, Bujánháza, Avasújfalu, Komorzán, Kányaháza. A gyapjúfeldolgozáshoz kallókra, a gubakészítéshez csapókra, ványolókra volt szükség. A közösség ezeket is létrehozta a Szatmár megyei folyókon, patakokon. Bikszád lakói vallották: „ebben az helységben gubacsapó is vagyon. Magok szükségekre gubákat csinálnak . . . Juhot tartanak ehhez". A tartolciak „gubákat csinálnak és ahhoz szükséges gyapjú nagyobbára magok majorságokból kitelik". Terep lakói is „magok számokra gubákat szoktak csinálni", bizonyára el is adtak ezekbői. Legrészletesebben Felsőfalu jobbágy közössége vallott gyapjúfeldolgozó tevékenységéről: Alsó- és Felsőfalu „között vagyon . . . szürkalló" is. „Szürke gubákhoz szükséges ványoló is vagyon öt, mely végett nem szükséges más helyekre menni". A kallókat, gubacsapókat, ványolókat illetően a szabolcsi jobbágyok ajkai némák. Sehol a 144 faluban nem tesznek említést ezek létéről, illetve arról, hogy ilyen „szerkezeteket" használnának. Néhány felső-szabolcsi községben említik meg csupán, hogy pénzkereseti lehetőségként „Matolcson szűrfabrika" vagyon (Szatmár megye), ahova eljárhatnak dolgozni. Bőségesen adatolják azonban a Zemplén megyei jobbágyok a kallók, csapók, ványolók meglétét és rendszeres használatát. „Olyan posztót álltunk elő - mondják a ladomériek - melyet magunk is viselünk.
