Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Takács Péter-Udvari István: A manufaktúra ipar alapjait képezhető háziipari tevékenység Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyékben 1772-ben

normarendszernek. Ezen csak II. József jobbágyrendelete változtatott jelentősebb mértékben, amikor 1785-ben végleg eltörölte Magyarországon is az örökös jobbágyságot. A 451 211 lakosból II. József jobbágyrendelete előtt tulajdonképpen csak 41 307 lélek vállalkozhatott szabadon, birtokolhatott mindenféle tulajdont, csakhogy ezek nemesek voltak. Közülük 21 035 a férfi. 20 272 a nő. Az viszont közismert, hogy nemeseink nemhogy a bérmunka, még a kereskedelem és a kézműipar irányába is nehezen mozdultak, és a közbirtokosságok, a puszta- és földesűri földek bérletei, a közös határhasználat megélhetést ugyan biztosító, de szorgalmat nem növelő, vagyonosodást, tőkeképződést lehetetlenítő formái eitengették e három vármegye térségein, hegyein, folyóin és tavain, nádasain, mocsarain ezt a nem kis számú nemességet. Ha a 451 211 lakosból a 41 307 nemesi lélek mellett elvonjuk a „polgári renden" lévőket (Szabolcsban 181 háztartás; Szatmárban 507 háztartás; Zemplénben 1181 háztartás; megközelítően 9345 személy), és eltekintünk a papoktól, azok családtagjaitól (Szabolcsban 224; Szatmárban 256; Zemplénben 361 ; összesen 841 lelkész, és közülük a református, evangélikus és görög katolikusok családtagjai), akkor is 400 ezer körüli nem privilegizált agrárlakossággal számolhatunk a három vármegye 18 015 km

2-nyi területén. Felvevőpiacnak, bérmunkást kínáló társadalmi tömbnek sem elhanyagolható. Mindezek ellenére sem az országos szintézisek, sem a helytörténeti munkák, sem az ipar- és egyéb gazdaságtörténeti tanulmányok nem árulkodnak arról, hogy ezen a tájegységen jelentősebb mértékű manufaktúrakezdeményezések történtek volna a 18. század folyamán. Sőt, Szabolcs és Szatmár megyében a kézműiparosok száma is az országos átlag alatt volt, és csak Zemplén megye - e törvényhatóság is csak a Hegyalja különleges helyzete miatt - vehette fel a versenyt kézműipar tekintetében az ország előkelőbb statisztikai mutatóval rendelkező térségeivel.

5 A dolgozatunk elején vázlatosan jelzett tájföldrajzi tagozódás azonban önmagában árulkodik arról, hogy ez a 800-nál több településen élő, félmilliónyit közelítő ember nem rendezkedhetett be a történelem egyetlen pillanatában sem a zárt rendszerű falusi önellátásra. A termékcsere kényszerűen bonyolódott e térségben mindig, és ennek a lakosságszám növekedésével fokozatosan fel kellett erősödnie. A 18. század utolsó harmadának négyzetkilométerenként 25-ös népsűrűsége már mindenképpen kényszerűen egymásra utalta e három vármegye történetföidrajzi régióinak lakosságát, és jellegzetesen domináns termékeivel minden falu