Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Rémiás Tibor: Malmok Északkelet-Magyarországon a 19. század második felében. Az 1863. évi magyar királyi helytartótanácsi összeírás és a korabeli malomstatisztikai felvételek alapján

Nógrád vármegyében a szécsényi járásról biztosan tudjuk, hogy megkésett a két hónap alatt elvégzendő malomösszeírással, hisza Legenden keit kimutatáson szeptember 9-ei dátum szerepel. Ellenben a losonci és kékkői járás augusztus 8-án illetve 21-én elvégezte feladatát. A füli járás nem datálta dokumentumát. Végül a beküldött 49 vármegyei, a 4 kerületi (Jász-Kun, Hajdú, Kővár vidéke és a „Szepesi 16 városok") és a 47 szabad királyi város „összezetes kimutatása"5 a magyar királyi államszámvevőség által 1864. március 10-re készült el. Ekkor az országban (az említett két országrész nélkül) 147 gőz-, 70 mű-, 9 173 patak-, 7 966 száraz-, 475 szél- és4 301 hajómalom (összesen: 22 132 malom) őrölte a különböző gabonaneműeket 30 106 malomkövön. Amint az „észrevételek", vagy „jegyzetek" rovatból

26 kitűnik (ennek tartalmával alább bővebben foglalkozunk), az 1863. évi malomipar állapotát rögzítő kimutatások sem egészen fedik a valóságot. Ugyanis az összeírás évében nem őrlő malmok többségét nem vették fel a listára. Jó példa erre Budán Berger Lajos gőzmalma, amely „a részletes kimutatás készítésekor nem volt működésben, ezért számba se vétetett, de most már újra működik" - jegyzik meg az országos összesítéskor.

27 Kassánál a patakmalmok, de Komáromnál és Besztercebányánál már az összes malmok száma és minősége maradt ki. Nagyvárad szárazmalmait, amelyek többsége a nagyobb szeszgyárak mellett épült, azért nem regisztrálták, mert előre látva a gőzmalmok gabonaőrlési monopóliumra törését, daraőrlésre rendezkedtek be. Fehér vármegyében a Dunán felállított battai hajómalmok összeírásánál az okozta a zavart, hogy nem tudták eldönteni Battánál vagy Tökölnél vegyék számba, végül egyik helyen sem rögzítették azokat. Kisebb mulasztás, de hiányként szerepel, hogy a felújítás alatt lévő malmok őrlőköveinek számát többször nem írták össze. Jó példa erre Abaúj vármegye kimutatása, ahol „a Kis-Hernád (Bársonyos) folyón 14 patakmalom több év óta nem őröl, azért őrlő köveik száma ki nem tétetett, helyre állíttatásuk most történik". Ez tapasztalható a kőszegi második gőzmalom, vagy a Szatmárnémeti szárazmalmok stb. esetében is. Az átváltás, a „gőzmalmok előretörése" korszak kezdetén a legtöbb gőz- és műmalom Arad (15) és Pest-Pilis-Solt t. e. vármegyében (12) volt. (Ebből Aradon 3, Budán 4, Pesten 4 volt.) A legtöbb patakmalom (500-on felül) Baranyában (568), Nyitrában (546) és Trencsénben (544), hajómalom (300-on felül) Bács-Bodrogban (397), Zalában (363), Pest-Pilis-Soltban (351) és Pozsony vármegyében (331) volt. A Dunán Budánál 65, a Tiszán Szegednél 71 hajómalom „akadályozta" a nyílt folyami hajózást.