Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Szabó Ferenc: Textilmanufaktúrák néhány alföldi törvényhatóság reformkori dologházaiban

mait is kielégítő épület (vagy épületrész) és az induláshoz szükséges tőke biztosítása jelentette a legelső feladatot, miután eldöntötték, hogy milyen iparral kívánnak próbálkozni. A börtönnel egybekapcsolódó vagy a börtön közelébe eső zárt munkahelyet Aradon a börtönőrök lakásaiból, Gyulán először a kiürített megyei fegyvertárból, a siralomházból, a börtön melletti betegszobából és a vendégszobából alakították ki, pár év múlva a használaton kívül álló főispáni istállóval bővítették. Szegváron a megyei tömlöc melletti nagyobb méretű faszínben folyt a gyékényszövés és az anyagtárolás.

14 Jászberényben - a jászkun főkapitány szorgalmazására, a nádor közvetlen támogatásával - a kerületi székházépülethez kapcsolva 1838-1839-ben 14 és fél ezer ezüst forint költséggel új objektumot emeltek, amelynek a földszintjén a börtönök, az emeletén pedig a dologház kapott helyet.

15 A jászberényi törekvés a jászkun kerület hangsúlyosan kezelt „nagy ügye" volt. Hasonló arányú építkezésbe (börtön és dologház együtt) fogott és eredményesen végig is vitte 1835-36-ban Vas vármegye Szombathelyen.

16 Az ilyen megoldások kivételnek mondhatók. A jászberényihez legközelebb fekvő és az aradi mintát követő szűr-posztókészítő balassagyarmati (Nógrád vármegyei) doiogház amely 1830 és 1848 között működött - egy nagyobb méretű átalakított istállóban helyezkedett el.

17 A munka megkezdéséhez szükséges „pénzforrásokat"-épületátalakításokra, nyersanyagok, felszerelések, szerszámok beszerzésére, a munkára rendelt rabok betanításának díjazására, a dologházi pénzügyeket intéző, továbbá a „termelést" és az értékesítést felügyelő megyei, ill. jászkun kerületi tisztviselők honorálására stb. - lényegében két úton tudták előteremteni a törvényhatóságok. Arad vármegye alapítványból és nemesi közadakozásból, valamint a termékek gyors és jövedelmező eladásából biztosította a tőkét, Békés és Csongrád vármegyék, továbbá a Jászkun Kerület más megoldás híján a nemesi felkelési pénztár külön kezelt összegéből vettek föl kölcsönt, a kormányszervek engedélyével.

18 Miután az aradihoz hasonló nyereséget ez utóbbi három dologház sohasem tudott elérni, a vagyonosabb nemesektől és tőkeerősebb kereskedőktől próbáltak pénzt szerezni, részvényesi vagy bérbeadási formában, csekély eredménnyel.

19 A nyersanyagok (gyapjú, kender, gyékény)vásárlása során az egyes dologházak körzetében fekvő nagyobb birtokok tulajdonosait részesítették előnyben. Kisebb szállítások útján a helyi kereskedők is előnyös üzleteket kötöttek a vármegyével, a már kialakult személyi kapcsolatok csatornáin keresztül.