Pirint Andrea: Munkácsy Miskolcon (Múzeumi Mozaik 5. Miskolc, 2006)

Ásító inas, 1868-1869 The yawning apprentice, 1868-1869 olaj, fa / oil on wood, 83x69 cm A korán árván maradt festőt 1851-ben anyai nagybátyja, Reök István vette magához. A békéscsabai időszak Munkácsy életének keserves periódusa volt. Gyámja következetes szigorral nevelte, hogy felkészítse az életre. Ne feledjük, a bukott forradalom és szabadságharc után vagyunk, az elnyomatás korában, amikor a jövő semmi reménnyel sem kecsegtetett. Az ábrándos természetű, félszeg gyereket Reök alkalmatlannak vélte a szellemi pályára, ezért iparos mellé adta. Hogy milyen mesterséget tanuljon, arról a fiú maga dönthetett. Alig volt tízéves, amikor asztalosinasként az. élet árnyoldaláról egy életre szóló, keserves tapasztalatot gyűjtött. Már a düsseldorfi akadémián tanult, amikor az inasévek emléke festői témaként is szerepet kapott. Az ásítozó cipészinast ábrázoló festményre vonatkozóan Végvári Lajos így ír: „... kifejező erővel ábrázolta Munkácsy a fáradtságtól elkínzott fiatal inas nehéz ébredését. A napfelkeltétől késő estig tartó munka után a fekhely sem üdítette fel törődött testét: elnehezült meggémberedett tagjait görcsösen nyújtóztatja, s egész testét áthatja a kialvatlanságot kifejező ásítás. Végtagjainak merev gesztusai a fizikai és lelki fáradtságot jelképező ásítást az egész kép felületére kiterjesztik - az alak betölti az egész képmezőt." A festményt a művésztől Goupil műkereskedő vette meg, aki egy amerikai műgyűjtőnek adta el. A Pákh-gyüjtemény részeként most egy időre eljutott ide, az inspiráló élmények hazájába. A műhöz készített fejtanulmányt a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.