Veres László: A pincetokba való palack (Múzeumi Mozaik 2. Miskolc, 2003)

elsősorban pincetokba való palackokat rendelt, mert erre volt Erdélyben nagy igény.

45 A 17. század utolsó harmadában és a 18. század elején alapított huták inventáriumait, összeírásait vizsgálva megállapítható, hogy a pincetokot készítő üzemek Magyarország északi, északkeleti és délkeleti részein helyezkedtek el. Az északi vármegyék üzemeinek történetéről kevés adat áll rendelkezésünkre, de a fennmaradt emlékanyag alapján feltételezhetjük, hogy Pozsony, Árva, Trencsén, Zólyom vármegyében is gyártottak ilyen termékféleségeket. A dunántúli üzemek ebben az időszakban még nem jöhetnek számításba, hiszen csak a 18. század második felében alakultak a bakonyi, zalai és baranyai üvegcsűrök, s ezek termékei között a későbbiekben sem találhatunk pincetokba való palackokat. Talán azért, mert a dunántúli gazdag főúri családok inkább Ausztriából szerezték be a magyarországinál sokkal díszesebb pincetokba való üvegeiket. A hutaleltárakban csak nagyon ritkán találunk utalást arra, hogy a pincetokba való palackokat hogyan díszítették. így elsősorban a fennmaradt tárgyi emlékanyag alapján következtethetünk a palackok díszítésére. A termékek szinte kivétel nélkül hasáb testűek voltak, s 1—1,5 literesektől egészen 4—5 literes űrtartalomig terjedőek. A hasáb testű, rövid nyakú palackok formába fúvással készültek. Kizárólag fúvással nem lehetett szögletes üvegeket előállítani. Az üveg alakját és méretét a készítő forma határozta meg, amelybe a mesterek belefújták az olvadt, képlékeny üvegmasszát. Az üveg tisztasága, áttetszősége és az arányos forma önmagában is az üveg díszét jelentette. Az üvegkészítő forma falának barázdái azt a hatást keltették az edényeken, mintha a sima üvegfelület megtört volna. Ha a barázdákat kereszt vagy átlós irányban is alkalmazták, akkor lényegében optikai díszek jöttek létre a palackok felületén, s ez a dísz a fény és árnyék hatásának fokozásával a forma szépségének kiemelését szolgálta. 45 Kárffy Ö., 1902. 276-284.; SágheljiL., 1938. 171-175.