Veres László: A pincetokba való palack (Múzeumi Mozaik 2. Miskolc, 2003)

4. kép 5. kép A felsoroltak tulajdonképpen a legegyszerűbb díszítési módoknak számítottak és szinte valamennyi hutában elterjedtek, mindennapos díszítőtechnikai megoldásnak számítottak. Az optikai díszek kategóriájába tartozó, de már azért a bemutatott eljárásoknál lényegesen bonyolultabb volt az edények testének ovális bemélyedésekkel való ékesítése. Ezt a díszítési módot csak a zempléni pincetokba való palackokon fedezhetjük fel, mint ahogyan a habos díszítést is (4. kép). A „habos dísz" elnevezés ismeretien a szakirodalomban, maga a zempléni falvak lakossága illette ilyen jelzővel azokat az üvegtárgyakat, amelyek falában a tejüvegszálak érdekes mintázatokat hoztak létre. Ez az üvegkészítés őskorába visszanyúló díszítési mód. A minden komplikáltságtól mentes, egyszerű díszítmény úgy jön létre az edények felületén, hogy a kissé felfúvott tárgyra vékony, nyúlós tejüvegfonalat csavartak, amelyet különböző kompozíciókba „fésültek", s az üveg teljes kifúvása során ezek elnyújtott mintázattá alakultak. A habos díszítmények szintén a zempléni hutákra voltak jellemzőek, s ezzel az ottani pincetokokon alkalmazott díszítési módok ki is