Veres László: A pincetokba való palack (Múzeumi Mozaik 2. Miskolc, 2003)

üvegek innen kerültek ki.

43 A székelyföldi üzemek produktumai között sem találhatunk pincetokba való palackokat.

44 Ma ugyan helytelenül sokszor erdélyi hutának tartjuk, de valójában kelet-magyarországi hutának minősíthető Károlyi Sándor szoldobágyi ü^eme, amely a porumbáki huta mellett Kelet-Magyarország és Erdély legjelentősebb üvegkészítő üzemének számított a 18—19. században. A magyar országi üveggyártás egészét szem előtt tartva, jelentősége a regéci hutákhoz mérhető leginkább. A szoldobágyi hutát Károlyi Sándor generális hívta életre 1722-ben. Az üvegeseket, vagyis a hutásokat Csehországból hozatta. 1725. november 24-én kelt levelében utasítja Károlyi a hutamestert, hogy „az minémü edények és eszközök kedvesebbek, olyanokat csináltasson, mivel az újság (újdonság) közönségesen szokta az emberek szemeit hizlalni, (de) ujabb és ujabb formákat is igyekezzék csináltatni. Az üvegkarikák (ablaküveg), serespoharak és az lábosok, ugy az pincetokokhoz való palackok legkedvesebbek tehát azokat igyekezzék csináltatni." Amint az utasítások idézett soraiból kiderül, 1725-ben a szoldobágyi hutában egyrészt ablaküvegeket (üvegkarikákat és táblaüvegeket), használati üvegedényeket (söröspoharakat, lábas, vagyis talpas poharakat és az igen keresett pincetokba való palackokat) gyártottak elsősorban. Az idők folyamán egyre változatosabb lett a huta termékskálája, de az előbbi termékféleségek gyártása döntő volt a huta megszűnéséig. A szoldobágyi huta termékeinek egy részét a Tiszán tutajon szállították dél felé, Belgrádig. Kedvező értékesítési lehetőségek kínálkoztak a hutához legközelebb eső nagyvárosban, Nagyváradon, valamivel távolabb Nagykárolyban és Szatmáron. A szoldobágyi termékeknek igen jó híre volt Erdélyben, mert már 172526-ban különböző erdélyi mágnáscsaládok is innen rendeltek üveget. Egy váradi kereskedő, Helbenstrait Johann pedig - a poharak és gyertyatartók mellett 43 Bunta M.-Katona I., 1983. 75. 44 Bunta M.-Katona I., 1983. 70-72.